Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

Szlávics Károly: A szőlők területe, rendezése és őrzése Szabadka...

215

2. kép. A város belterületét határoló sáncárok nyomvonalának térképe, 1826. Szabadkai Történelmi Levéltár, F. 003. 3.1.1.2. sz.

négyszögöl), azaz 475 hektár. Az 1779-ben elvégzett mérnöki felvétel a város területén 13 953 3/4 kapa szőlőt (sic! 1 kapa = 240 négyszögöl) mutatott ki (kb. 1206 hektár), ami azt jelenti, hogy az előző évben a birtokosok a terület több mint a felét eltitkolták.

Ali. József-féle I. katonai felmérés alakalmával készült térképen jól láthatók a város északi, keleti és nyugati (homokos) részein fekvő kiterjedt, összefüggő, meg nem nevezett (Bajai-, Halasi-, Majsai- és Szegedi-) szőlők, helyi jellegű utakkal keresztezve. Nagyságrendileg legnagyobbnak a Majsai-, majd a Bajai-, legkisebbnek a Szegedi szőlők tűnnek. A Majsai szőlőket a Majsai út szeli ketté. Nyugatról a Csordaút (Progony), keletről a Körösi út határolja. A Halasi szőlők a Csordaúttól a Nagyrét vizenyős területéig terjednek, mely alatt a Halasi út halad. A Bajai szőlők a Nagyréttől nyugatra és délre terülnek el, alsó részét az Almási út szeli át. A Szegedi szőlők a Szegedi út minkét homokos oldalán helyezkednek el. Nyugaton a régi Zentai úti temető végéig, északon a Körösi útig, keleten azon Petreseva Cseszma erecskéig terjednek, amelyen egy híd vezet át.

Az 1810-es években kezdték el a Kótyevei (Radanováci) szőlők ültetését. A Halasi szőlőktől északra, a Tompa irányába húzódó homokbuckákon 1823-ban kezdték el telepíteni a Deszkás-erdőt. A régi szőlők (vineas antiquas) és az erdő