Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Kovács Gergely: Présházak a Turul alatt 181 léssel már alig lehetett ellátni, így egyre dominánsabbá vált a más településekről származó borok és szeszes italok értékesítése. Az élelemtárak 1947-ben az országos Csille Bányász Ellátó Rt., majd 1948- ban a szövetkezeti boltokkal együtt a Komárom-Esztergom Megyei Népbolt Nemzeti Vállalat felügyelete alá kerültek. Ennek decentralizálásával 1950-ben megalakult a Tatabánya és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat, mely egységesen összefogta a város boltjait és vendéglátóhelyeit.105 Még ezt megelőzően alakult meg a Tatabánya Megyei Város Élelmezési Közösségi Vállalat 1949. július 11-én a Népbolt Nemzeti Vállalatból leválasztott néhány üzlettel. Kötelékébe tej csarnokok, pékségek, szikvízüzemek mellett 1 borospince és 11 italmérés tartozott.106 Hasonló céllal jött létre 1950. január 1-jén a Tatabánya és Vidéke Vendéglátó ipari Vállalat 19 italbolttal és 2 konyhás egységgel. Az első valóban korszerűnek számító étterem az 1953-ban megnyílt Bányász Vigadó volt.107 Az 1950-es évek elején megszilárduló szocialista tanácsi rendszerben az országos folyamatokhoz hasonlóan a városban is alapvető változások mentek végbe az alkoholt árusító üzletek tekintetében. Ugyan még 1948-ban is emelték az italmérések számát a városban,108 1950-ben pedig engedélyezték az Alsógallai Földművesszövetkezet italmérésének megnyitását,109 fokozatos visszaszorításuk elkezdődött. Ennek első jeleként 1951. február 12-én a tanácsülés döntött a Vendéglátóipari Vállat italméréseinek ellenőrzéséről,110 majd a négy nappal későbbi városi végrehajtó bizottsági ülésen már felmerült az italmérések kultúrotthonokból való kivonása.111 Ezt ekkor még támogatta ugyan a bizottság, de a következő években a Kereskedelmi Osztály felméréseit követően egymás után záratták be a korszerűtlennek ítélt italméréseket. Ami megmaradhatott, az is csak erőteljesebb keretek között: a városvezetés a boltokhoz hasonlóan különösen a nyitvatartási idejüket kívánta meghatározni. így a vendéglátóhelyeknek este ünnepnapok kivételével 10-11 óra körül be kellett zárniuk."2 A korszerűtlenebbnek vélt ivók helyét modernebb büfék, bisztrók és falatozók vették át. Elsőként a Vendéglátóipari Vállalat központi vasútállomásnál levő italmérését alakították át vendéglővé 1950-ben, részben elhelyezkedése, részben a mellette épülő Újváros építőmunkásai miatt.113 105 Egressy 1972a. 138-140. p. 106 Repertórium I. 51. p. (1950/60. sz. kgy. határozat.) 107 Uo. 142. p. 108 Uo. 20. p. (1948/12. sz. kgy. hat. 1948. február 20.) 109 Uo. 245. p. (1950. november 10. VB-ülés 3. hat.) 110 Uo. 214. p. (1951. február 12. Tanácsülés 2. hat.) 111 Uo. 258. p. (1951. február 16. VB 4. hat.) 112 Uo. 372. p. (1953. április 11. VB 1. hat.) 113 Uo. 240. p. (1950/6. az. VB hat. 1950. október 13.)
