Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Kovács Gergely: Présházak a Turul alatt 169 (mészüzem, alumíniumkohó, homoküzem, a tatabányai I., és a bánhidai II. erőmű), valamint a folyamatosan érkező munkások részére az újabb kolóniákat (VI., VII. és VIII. telep, felsőgallai Mésztelep, Erőmüi-lakótelep Bánhidán). A nagymértékű fejlődést jelzi, hogy a négy település lakossága 1920-ra meghaladta a 28 000 főt. A bányavidék terjeszkedésével folyamatosan kerültek ki művelés alól a gyümölcsösök és a szőlőtermő területek.55 2. táblázat. A szőlő termőterületének változása Tatabánya elődközségeiben 1897 és 1935 között Év Szőlőterület nagysága 1897 227 hektár 1913 122 hektár 1935 96 hektár56 A MÁK Rt. megjelenése hatalmas felvevőpiacot jelentett a környező, mezőgazdaságból élő falvaknak, ami Tatával együtt egy önálló piacközpont létrejöttéhez vezetett. Ebben a Tata-medence német falvainak nagy része (Alsó- és Felsőgalla mellett Baj, Vértessomló, Vértestolna, Tarján, Dunaszentmiklós, Szomód) aktívabban vett részt, mint a vidék magyar és szlovák lakosságú falvai, például Bánhida. Ennek okai a korábban részletezett, eltérő földesúri kötöttségből származó gazdálkodásra és öröklési rendre vezethetők vissza. A piaci viszonyok által egyre inkább befolyásolt falusi társadalmakban pedig egyre inkább nőni kezdett a szakadék a jómódú német falvak és a mind nagyobb gazdasági problémákkal küzdő társaik között.57 A munkásság hatalmas alkoholigényének hatására a falvak lakosságának döntő része megpróbált szőlőt szerezni és nagy mennyiségű bor előállítására törekedett, a várható nagy bevételek miatt. Nem volt ez másként Tatabánya elődközségeiben sem, ahol ha nem is vált olyan dominánssá a bortermelés és a bor bányavidéken való értékesítése, mint más környékbeli falvakban (például Tarján), presztízsének növekedése mindenképpen érzékelhető. Sőt, a korábban 55 Szőlőtermelés 110. p. 56 Ebből a dombvidéken 8 ha direkttermő, 73 ha hazai fajtájú, 4 ha kiirtott; míg homoktalajon 9 ha hazai, egyéb talajon pedig 1-1 ha direkttermő és hazai szőlő volt. 57 Fatuska 1992. 61. p.
