Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
164 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében elmaradása és a mulatság másnapi mezei munkára való negatív hatása miatt betiltotta a zenét, azonban a fiatalok folytatták a mulatozást, aminek végül erőszakkal kellett véget vetni. Miután a társaság egyik tagját pincébe is zárták, többen szidalmazni kezdték az ispánt. Az ügy végül így a tisztiszék elé került és a „vétkeseket” botozással megfenyítették.29 Mint arról korábban írtam, az uradalom számára fontos volt a borból származó minél nagyobb bevétel szerzése, ezért a jobbágyság korlátozott bormérési jogát is igyekeztek szűkíteni, ahol pedig lehetőség volt rá, a községek ellenszolgáltatás fejében lemondtak kocsmáltatási jogukról. Az általánosan bevett szokás szerint a saját szőlőheggyel rendelkező községekben fél évre engedélyezték a saját bor kimérését Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Szent György napjáig (április 24).30 Alsó- és Felsőgallán azonban, a többi öt örökszerződéses községhez hasonlóan, már csak negyed évre volt engedélyezve, karácsonytól Szent György napig. Később pedig mindkét falu gabona dézsmabeli reverzális mellett örökre lemondott italmérési jogáról.31 Ennek részletei sajnos nem ismertek, csak egy 1837-es kimutatásban található rájuk utalás. Bánhidán ezzel szemben urbárium szabályozta a kocsmáltatást, először 1789. április 4-én hat évre kötöttek szerződést. Ennek értelmében 100 forintért lemondtak kocsmáltatási jogukról, és az uradalom árendás kocsmárosa mérte ki az uradalmi bort, illetve azt is, amit az uradalom megfelelőnek ítélt és jobbágyoktól megvásárolt.32 Mindez persze nem tartotta vissza a falvak lakosságát attól, hogy saját maga próbálja meg illegális kiméréseken értékesíteni megmaradt, vagy éppen dézsma elől elrejtett borát több-kevesebb sikerrel. Az egyik ilyen ismertebb eset az általam vizsgált területen Obele Mátyás felsőgallai vendégfogadós 1791. január 25-én Szám Ignáccal és Teil Györggyel szembeni illegális borkimérés és kereskedés okán tett panasza. A kocsmát uradalmi bérben bíró Obelének, aki a hasznát csak nehezen tudta kitermelni, tudomására jutott, hogy Szám Ignác háza előtt engedély nélkül bort méret ki katonáknak, Teil pedig egy vánkost vásárolt néhány icce borért cserébe. Az ügy kivizsgálásakor Szám Ignác a bíráknak azt állította, hogy ő a felsorolt esetekben csak egy strázsamestemek áldomásként, illetve hálája jeléül egy ismerősnek adott bort, Teil pedig azzal védekezett, hogy kifizette a vánkos árát. Szavukat több tanúval is próbálták igazolni. Végül mindkettejük esetében megrovás után eltekintettek a büntetés29 Szabad 1956. 56-57. p. 30 Carolus Pauly: Constitutio rei urbialis Regni Hungáriáé. Bécs, 1817. 172 p; 1836 VI.te .2§ 31 MNL OL P 211. VII. 77. cs. A tatai-gesztesi uradalmi helységek úrbéri kocsmáltatásai miben létének kimutatása 1837. esztendő elején. 32 MNL KEML Troyko-gyűjtemény. 10. kötet N. 1268.
