Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Kovács Gergely: Présházak a Turul alatt 163 utólag. De akadt olyan példa is, hogy felhalmozott gabonatartozás miatt több bort foglaltak le. Szabad azzal igyekszik Szekfut cáfolni, hogy az uradalom az italmérés bevételeit a saját és más falvak jobbágyaitól való olcsó bor vásárlásával növelte. Ebben az esetben is a tisztiszék határozta meg az árat, majd 25-30%-os haszonnal értékesítették az uradalom kocsmáiban. Ezeket a borokat a baji és csákvári uradalmi pincékben tárolták hatalmas ászok hordókban, köztük egy 2150 akós Pesten készített „nagyhordóban”. A kezelést itt pincemester, pincelegények és kádár látta el. A közönséges borokat csak fejtették és töltögették, míg a jobb minőségűeket vizahólyaggal vagy más anyaggal derítették. Szabad ugyanakkor azt is kifejti, hogy a szőlőtermelés jelentőségét mutatja a tény, hogy megléte komoly feszültséget okozott a falusi társadalmon belül a telkes jobbágyság és zsellérek között. Ha korlátozottan is, de az uradalom támogatta a zsellérek szőlőtelepítését, azonban a telkes jobbágyság is sajátjaként igyekezett kezelni minden majorsági művelés alá nem vett földet. A zsellérek által termelt szőlő mennyisége és minősége is megközelítette a jobbágyokét, csak eszközök híján kénytelenek voltak a szőlőt értékesíteni, vagy termékvám mellett kölcsöneszközön megtermelni a bort. Ha pedig eddig el is jutottak, minél előbb kénytelenek voltak értékesíteni azt.26 A kocsmák egy része megmaradt uradalmi kezelésben, melyben a kocsmáros csak jutalékot kapott az eladott bor után. Más kocsmákat bérbe adtak, főleg az 1840-es évektől, azzal a feltétellel, hogy adott mennyiségű bort és egyéb szeszes italt át kell vennie értékesítésre. Ugyanakkor olyan példát is találunk, mint Molnár János és Varga György bánhidai lakosok esetét, akik 1785-ben úgy kaptak árendába szabad felhasználásra 3 évre egy két szobából, konyhából, pincéből és veteményeskertből álló urasági házat, hogy eltiltották őket az urasági jogok gyakorlásától, így az esetben a kocsmáltatástól is.27 Gyakori volt az uradalomban kocsmák, mészárszékek, malmok bérbeadása. így vette bérbe 1784-ben Pauer Péter alsógallai kocsmáros 30 forintért a falu mészárszékét.28 Természetesen, aki árendába kapott kocsmát, az is csak engedéllyel tarthatott nagyobb vigalmakat árukészlete apasztására. Különösen a jobbágyok és béresek vasárnapi mulatozásait igyekezett féken tartani az uradalom, ami nem egyszer konfliktushoz vezetett. 1845-ben a Bánhidával és Felsőgallával határos Körtvélyespuszta csárdása, az aratómunkások kérésére engedély nélküli vasárnapi táncmulatságot tartott, hogy szabaduljon a nála felhalmozott uradalmi bortól és sörtől. Miután az uradalmi ispán tudomást szerzett erről, az engedély 26 Uo. 166-169. p. 27 MNL KEML Troyko-gyűjtemény. 10. kötet N. 1256. 28 Ortutay 1972. 39. p.
