Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
160 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében értekezése,10 valamint Móser Tamás néprajzkutató Tarján község szőlőművelését vizsgáló tanulmányának is vannak tatabányai vonatkozásai.11 Kutatásom szempontjából értékes információt tartalmaztak még a Központi Statisztikai Hivatal 1986-ban12 és 2002-ben13 kiadott szőlőültetvény statisztikai kiadványai és Tatabánya 1947 és 1989 közötti közigazgatási repertórium kötetei is.14 Szőlő- és borkultúra a tatabányai szénmedencében a 19. század első feléig A Tatai-medence településeinek életét évszázadokon keresztül a közeli Gerecse és Vértes hegyei határozták meg, valamint az ezek közti árokban húzódó kereskedelmi út, a Mészárosok útja. A domborzati adottságok kedvező viszonyokat teremtettek a szőlő- és borkultúra kialakulásához, ami már szintén évszázadok óta jelen volt a vidék életében. Emellett a kereskedelmi út is nagy jelentőséggel bírt. Különösen igaz ez Bánhidára, amely a középkorban fontos átkelő és vámszedőhely volt a Galla- és Rákos-patakok (ma Által-ér) összefolyásánál. Különösen a tatárjárást követően, a 13. század második felében nőtt meg a Bécs-Budai országút Esztergomot elkerülő útvonalának jelentősége, amit jól illusztrál, hogy számos okleveles adat maradt fenn a vámhely említéséről. így például 1437-ben Zsigmond király egy oklevelében meghagyta, hogy a saját áruval utazó budai kereskedőket több Visegrád vára alatti vámos falu (Bicske, Komárom), így Bánhida se vámoljon meg.15 A tekintélyes bevételektől eleső esztergomi káptalan többször is próbálta a jelentős bánhidai vámhelyet megszerezni a maga számára. Ezen az országút mellett haladt a marhakereskedelem szempontjából kiemelkedő Mészárosok útja.16 Bár a fennmaradt források erről szinte semmit sem árulnak el, a vámhely jelentős borkereskedelmi forgalmat is lebonyolíthatott. Ugyanakkor minden bizonnyal már nagyobb fogadó is lehetett ekkor a településen a pihenő kereskedők részére. A szénmedence középkori községeinek szőlőműveléséről és borkultúrájáról sajnos rendkívül kevés adattal rendelkezünk. Egyedül 1493-ban maradt fenn említés a vitányi uradalom jegyzékében. Ekkor a medencében csak Nagygalla 10 Fatuska 1992. 11 Móser 2013. 12 Szőlőtermelés. 13 KSH 2002. 14 Repertórium I-V. 15 MNLOL DL 13093. 16 Schmidtmayer 2017. 56. p.
