Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

KOVÁCS GERGELY

PRÉSHÁZAK A TURUL ALATT: A SZŐLŐ- ÉS BORKULTÚRA TOVÁBBÉLÉSE ÉS VÁLTOZÁSAI A TATABÁNYAI SZÉNMEDENCÉBEN

Ha ma a tatabányai Kő-hegyen álló ikonikus Turul-emlékmű mellől tekintünk le, egy impozáns iparváros képe rajzolódik ki előttünk. Ma már nehéz elképzelni, hogy a bányák, üzemek, munkáslakások és lakótelepek helyén egykor a medence három községének, Alsógallának, Felsőgallának és Bánhidának széles határa húzódott több szőlőtermő területtel. Hovatovább az egyik hagyományos szőlőhegy éppen Kő-hegy volt, melynek korábbi feladatkörére napjainkban már csak néhány elszórt pince és présház emlékeztet.

Tanulmányomban azt szeretném bemutatni, hogy a ma már döntően ipari jellegű tatabányai szénmedencében hogyan változott a szőlő- és borkultúra, valamint ehhez szorosan kapcsolódva a bor felvevőpiaca is a feudális viszonyoktól egészen a szocialista mezőgazdasági szövetkezeti rendszerig. A város történetének eme specifikus vonulatával összefoglalóan még nem foglalkoztak, habár egyes részleteit többen is kutatták. Az elődközségek szőlőműveléséről röviden már Bél Mátyás1 a 18. század elején és Fényes Elek2 1848-ban tett említést országleírásaik Komárom Megyével foglalkozó köteteiben. Tatabánya helytörtének későbbi kutatói is foglalkoztak a téma néhány részletével, Scmidtmayer Richárd a medence középkori történetére,3 Ortutay András a bányanyitás előtti időszak történetére,4 Ravasz Éva a bányanyitás utáni időszakára,5 Horváth Géza a 20. századi életviszonyokra és életmódra,6 Egressy István a város kereskedelemére,7 Licskó Rezső pedig a mezőgazdaságra vonatkozóan.8 A legrészletesebben eddig Szabad György dolgozta fel a 19. századi bor- és szőlőművelést a tata-gesztesi Eszterházy uradalommal foglalkozó monográfiájában.9 Mellettük említést érdemel Fatuska János Tatabánya piacközponti szerepével kapcsolatos

1 Bél 1989.

2 Fényes 1848.

3 Schmidtmayer 2017.

4 Ortutay 1972.

5 Ravasz 1972.

6 Horváth 1972.

7 Egressy 1972a; Egressy 1972b.

8 Licskó 1972b.

9 Szabad 1956.

Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021. 159-190. p.