Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Simon Katalin: Kocsmák és borok a jog útvesztőjében... 13 sára.9 10 A rendelet értelmében a szőlőtulajdonos és bortermelő saját termésű és kezelt borokat értékesíthetett, mégpedig hordóban vagy dugaszolt, saját pecséttel vagy ólomlemezzel ellátott üvegben. A kocsmaszerű mérést tiltották, azaz a bortermelők ülő és álló vendégeket elvileg nem szolgálhattak ki, termékeiket azonban saját helyiségeikben árusíthatták. A rendelet megszegése - azaz nem saját bor árusítása, az előírtnál kisebb méretű hordó használata vagy kocsmaszerű mérés - esetén a büntetés a csap alatt lévő mennyiség elkobzása volt. Azt, hogy országos szinten mennyire nem tartották be a rendeletet, jól tükrözi, hogy három évvel később ismételt publikálását az alábbiakkal indokolták: „Az úgynevezett vakbormérések, titkos kocsmák s hasonlók az újabb időben nagyon lábra kaptak. ”'° Ugyanebben az időszakban a három város szőlőbirtokos lakói szüret idején saját bormustot feltételes adómentességgel hozhattak be a pest-budai vámvonalon.11 A feltételes adómentességet a pénzügyminisztérium tárgyévre és a városok külön kérvényére adta meg, miután megkapta az érintett bortermelők jegyzékét.12 13 A három város eltérő karaktere A három város közül korszakunkban leginkább differenciált képet a rohamos ütemben növekvő lakosságszámú Pest mutat.'3 A város lakói között nagy kereslet mutatkozott a különböző szeszesitalok iránt, s a specializálódó vendéglátás ki is szolgálta a különböző igényeket. Az 1850-es évekre már - mind működési körükben, mind topográfiailag - markánsan elkülönültek egymástól a szállodák, vendéglők, kocsmák, nem beszélve az ideiglenes italmérésekről. A kínálat hasonlóképpen vegyes volt, a borfogyasztás mellett kiemelnénk a sör növekvő népszerűségét, a szegényebb munkások körében elterjedt tömény 9 A rendelet meghozatalát a földesúri kisebb királyi haszonvételi jog eltérő gyakorlataival indokolták. Célja a kocsmáltatás egységes szabályozása volt minden törvényhatóságban. A Magyar Királyi Belügyminiszter körrendeleté valamennyi hatóságnak. Budapesti Közlöny 1868. július 16. 162. sz. 2067-2068. p. 10 A magy. kir. belügyminiszter körrendeleté valamennyi törvényhatósághoz. Községi Jegyzők Közlönye 1871. augusztus 8. (1. évf.) 32. sz. 264-265. p. 11 Az 1850. november 23-i pénzügyminiszteri rendelet alapján. Szüret idején évente kihirdette a három város a saját bormust behozatalának adómentességét, ld. pl. BFL IV. 1106.b 1966/1862., BFL V.l.b Nr. 11443.,Nr. 11964.,Nr. 13670. stb. 12 Ld. pl. A Pénzügyigazgatóság Pest város Tanácsának. Pest, 1863. augusztus 10. BFL IV. 1303.fill. 1630/1863. 13 Török Pál elemzése szerint Buda városrészei laza összefüggésben állnak egymással, míg Pest egyes területei között határozottan eltérő karakterűeket lehet megfigyelni, ami a szállodák, vendéglők, kocsmák elhelyezkedésében is tükröződik. Török [post 1938] 47. p.
