Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
130 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében A városi szőlők A városi szőlők számát már többször érintettem a borpénz relációjában. A kiadások között minden évben megjelenik, hogy milyen összegeket fordítottak a városi tulajdonban lévő szőlőkre. A korszak elején még csak 3-4 dűlőben említenek városi szőlőt, ezzel szemben a század utolsó harmadában már évente 29-30 szőlőt, vagy szőlőrészt sorol fel a forrás. 35 5. ábra. A városi szőlők száma A bemutatott adatsorok alapján nem igazolható Frantisek Kalesny azon megállapítása, hogy a városi tanács a harmincas évek elején jelentős szőlőbirtokokhoz jutott.43 Látható, hogy az 1540-es évek elején rövid időre megnőtt a városi kézben lévő szőlők száma. Tendenciaszerű változás azonban inkább csak az ötvenes évek elejétől érzékelhető. Az ötvenes évek közepétől már folyamatosan tíz fölött van a városi szőlők száma. A következő pregnáns változás a hatvanas évek elején következett be, ekkor már 18 szőlőről tett említést a kamarás, majd a hetvenes évek végétől és tartósan a nyolcvanas évek közepétől általában már húsz felett volt a városi szőlők száma. Az utolsó három vizsgált évben pedig 28,31, illetve 29 olyan szőlőskertet említenek, amely a város tulajdonában volt. 43 Kalesny 1993. 190-191. p.
