Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Szőlőművelés és BORFORGALMAZÁS SIMON KATALIN KOCSMÁK ÉS BOROK A JOG ÚTVESZTŐJÉBEN A TERMELŐI BORMÉRÉS ÉS A BORFORGALMAZÁS KÉRDÉSE A VÁROSEGYESÍTÉS ELŐTTI PEST-BUDÁN ÉS ÓBUDÁN Általános keretek A 19. század közepéig Pest, Buda és Óbuda italmérési szokásait alapvetően a hagyományos, feudális jog szabályai határozták meg. Mivel a kocsmáltatás kisebb királyi haszonvételnek számított, az első két város, szabad királyi városi rangja folytán maga dönthetett annak módjáról. Eltérő természeti adottságaikból adódó eltérő lehetőségeik miatt azonban Pest és Buda különböző karaktere a bormérésben is jelentkezett: míg Budán elegendő helyi bor állt rendelkezésre, és a lakosság jelentős részének a szőlő biztosította a megélhetést, a város vezetése külön figyelmet fordított a termelői bormérések működésére és a helyi bor védelmére, addig Pesten - nagy forgalmuk miatt - már a 18. században nagy jelentőségre tettek szert a többnyire behozott bort forgalmazó vendéglők, kocsmák, így a helyi szabályozások elsősorban ezek kérdését érintették.1 A Zichy család fennhatósága alá tartozó, majd 1766-tól koronauradalmi mezővárossá váló Óbudán az italmérés jóval szigorúbb keretek között folyt jelentős változást az uradalom és a város közötti, italmérésre és az uradalmi fogadókra vonatkozó haszonbéri szerződések megkötése jelentette 1785-től: Óbuda innentől kezdve, az éves bérleti díj fejében szabad kezet kapott a kocsmáltatás szabályozására.2 Az 1849-es eseményeket követő változások nemcsak a három város fejlődését, de a borfogyasztás, borforgalmazás helyi kereteit is meghatározták. Kiemelnénk Buda és Óbuda egyesítését 1850-től, a bor (valamint sör, szesz, hús, cukor, kávé, dohány, gyarmatáru) állami monopóliummá tételét 1850. március 1-től, két évvel később pedig a fogyasztási adó bevezetését.3 1 Ld. pl. a borforgalmat vizsgáló bizottság létrehozását Budán 1824-ben. BFL IV. 1002.m 1. kötet 236-238. p„ Nagy 1975. 410. p. 2 Simon 2020. 14-15. p. 3 Az egyesítés terve már az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején is felmerült, majd 1849. december 19-én mondta ki főispáni rendelet Óbuda beolvasztását Buda városába. Palugyay 1852. 144-146. p.; Wildner 1937. 81. p.; Vörös 1987. 128. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021.11-29. p.
