Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
146 Az érdekérvényesítés eszközei rint a város privilégiuma is hangsúlyosan szerepelt az 1636. december 15-én Váradon és 1637. június 1. és 3. között Modorban felvett jegyzőkönyvben. Azonban nem véletlen, hogy a város privilégiumairól ekkor még nyilvánosan nem vagy alig eshetett szó, a negyedik pont említi a nemesek és a városok privilégiumait el nem ismerő fejedelmet. A kereskedőket leginkább saját foglalkozásuk gyakorlásában zavarták a fejedelem lépései. A nagyobbrészt református kereskedők (Boytos János, Váradi Miklós, Jónás deák) ügyében ugyanis nem felekezeti ellentét lehetett a háttérben - hiszen későbbiekben a városi hivatalviselésbe erőteljesebben bekapcsolódhattak. Nincs tehát szó a privilégium érvénytelenítéséről, csak megváltoztatásáról: a fejedelem célja az volt, hogy a református városlakókat egyenlősítse Kolozsváron a városigazgatásban, vagyis formálja az 1568. évi uniót. „... noha ő nga minket tanácsúi requiráltatván, intett kegyelmesen, hogy az országnak unióját is szemünk előtt viselvén az orthodoxus [református] atyánlrfiai közzűl is bizonyos személyeket vennénk, nemcsak a felső, hanem az alsó tanácsban. ”59 A százférfiak tanácsába huszonötöt, az alsó tanácsba három reformátust kellett bevenniük, (Filstich Lőrinc és a tanulmányban szereplők közül Váradi Miklós neve szerepel, a harmadik pedig Stenczel Ferenc lett), összesen huszonnyolc főt. Azonban ezután is csak az lehetett bíró, aki előbb a sáfár, majd az adószedői tisztet is betöltötte. Református főbírót minden negyedik évben választottak. A református lelkészek, kántorok, iskolamesterek házai is adómentesek lettek a városban.60 Ugyanakkor ezáltal a fejedelem megtalálta a város belügyeibe való közvetlen beavatkozási pontokat, és ennek részben az országgyűlés is színtere lett, mert a fent ismertetett reverzális levelet itt adták ki és írták alá a kolozsváriak. A református polgárok egyenlő jogokhoz való juttatása lehetett a cél, hiszen a város legszűkebb vezető testületébe eddig ritkán kerülhettek be. Ugyanezen év júliusában, a dési conventus61 alkalmával a zsidózók ellen hozott határozatokat az unitárius püspök és a városi polgárok, Kovács Gáspár, Samariai Jó Mihály és Casper Beycz is aláírták, akik közül ketten unitáriusok volt.62 A fejedelemnek 1638-ban reverzálist adó kolozsváriak felsorolták a beválasztandó három esküdtpolgárt, közöttük volt a város egyik jelentős kereskedője, akit bíróvá kívántak választani: „ ...1639 esztendőben ha azt éri Váradi Miklóst: ... ”63 Vászenvedhetetlen cselekedetekért ki is adnak rövid nap úgymint az Patay szűrön, mert nem érdemel fejedelemséget.” MNL OL F 2 Protocolla XVII. 155-173. 59 EOEX. 152. p. 60 EOE X. 152-155. p. 1638. május 12-én kiadott reverzális levél; JakabOkl 303-306. p. 61 EOE X. 24—26. p. Dési terminus elemzése. 62 EOE X. 181. p; JakabOkl 330. p. 63 EOEX. 152. p; Jakab 1888. 605. p.
