Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
72 Városi jogok c.) Gyújtópont jellegű események és források Az eddigiekben a toposzokká váló elemek áthagyományozódásának logikáját vettem számba. Ezt követően a jelentősebb események „gyújtóponti” attitűdjét vizsgálom. A szabad királyi városi rangemelésért folytatott törekvések dinamikáját, ritmusát megszabják azok a stációk, amelyek egy-egy vitára tettek pontot az uralkodó által jóváhagyott jogi szabályozással. A kamarai időszakot idealizáló, a földesúri korszakot negatívan értékelő narratíva ezen szabályozások idején újonnan napvilágra került, tartalmában felerősödött és újabb aktuális elemekkel bővült. Igen vegyes okok húzódnak meg az időszakosan előbukkanó helyi konfliktusok mögött, a két dél-dunántúli város esetében részben birtokosváltások, részben külső tényezők jelöltek ki csomópontokat. A kamarai és püspöki időszak kontrasztját Pécs esetében felerősítette első földesura, Franz Nesselrode püspök intenzív és erőteljes fellépése. Az 1710-es években a püspök folyamatosan konfliktusban állt a káptalannal, Baranya és Somogy vármegyék alispánjával, a zágrábi püspökkel, a pécsváradi apáttal és nem utolsósorban Pécs városával.25 A Pécs birtokjoga felett a káptalannal folytatott vita miatt már 1714-ben bizottsági tevékenységre volt szükség,26 majd a prépost, a püspök és a városi magisztrátus között fennálló ellentétek miatt 1717-ben királyi bizottság jött Pécsre. A tárgyalások eredménye lett az 1717. szeptember 2-án kiadott királyi parancslevél, amely valójában egy 15 pontos urbárium volt. III. Károly ezáltal tisztázta, hogy Pécsen csak a püspöknek van joghatósága, a káptalannak nem.27 1721-ben elhunyt a püspökkel számos konfliktusba kerülő prépost, Kazó István és Nesselrode egy preambulummal, valamint egy conclusioval kiegészítve megerősítette az 1717-es rendelkezést, ezáltal a pécsiek úrbéres kötelességeit.28 Nesselrode 1732-ben bekövetkezett halála után két olyan püspök következett Anton Thum (1732-1734) és Alvarez Cienfuegos (1735-1739) személyében, akik keveset tartózkodtak az egyházmegyéjükben, helyettük Berényi Zsigmond járt el vikáriusként, határozott álláspontot képviselve a város úrbéri kérdéseiben. Amikor 1740-ben Mária Terézia őt nevezte ki püspöknek, a magisztrátus bizalmatlanul fordult felé, Berényi pedig befolyása alá akarta vonni a város magisztrátusát, sőt megtiltotta, hogy az addigi jegyzőt tovább alkalmazzák.29 Emiatt a pécsiek több küldöttséget indítottak Bécsbe, hogy részben védelmet, 25 Bővebben: Angyal 1909; Baranyai 1979. 44. p; Koller 1812. 188. p. 26 PKL XXIX. 15; Babics 1937b. 9-10. p. 27 Babics 1937b. 14-15. p. 28 MNL BML IV. 1008.a 4. 29 Móró 2010. 452. p.
