Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
66 Városi jogok ismerte el.3 Szigetvár 1749-ben került kamarai státuszból földesúri kezelésbe, ettől kezdve több alkalommal is jogi vitába keveredett aktuális birtokosával, a felszabadítás kérdésével érdemben azonban csak az 1780-as években - éppen Pécs mintájára - kezdett el konkrétan foglalkozni. 1790-ben adta be ez irányú kérvényét, de a Helytartótanács elutasította.4 Két hasonló, de eltérő végkifejlettel bíró történettel találkozunk tehát, amiket érdemes megvizsgálni mind az események történetisége, mind azok kutatási, interpretációs tapasztalatai szempontjából. Mindkét kandidáció az úrbéres viszonyokból született, azokból táplálkozott, a birtokosokkal szembeni, hosszú ideig elhúzódó elégedetlenségtől erősödött. Ennek megfelelően a városok konkrét beadványaiban - direkt és indirekt módon is - előbukkannak az évtizedek során felgyülemlett sérelmek. Pécs törekvései 1703 és 1780 között több fázisban jelentek meg, ám éppen az utolsó évtized volt a legkevésbé polemikus. Ennek is köszönhető, hogy az 1770-es évekre kikristályosodott kérelemben a sérelmek mellett már fontos szerepet kaptak olyan konstruktív szempontok is, amelyeket a tényleges gazdasági, társadalmi és geopolitikai helyzetükre alapoztak. Szigetvár esetében azonban éppen a konfliktus legintenzívebb öt évét „koronázta meg” a kandidáció, és a magisztrátus a kérvényen keresztül mindenáron prezentálni akarta úrbéres sérelmeit, a birtokos jogtalanságait. A város elöljárói érzékeltetni akarták lehetetlen helyzetüket, mindezt egy korábbi, idealizált állapot ellenpontjaként. Nem véletlen, hogy mind a vármegye, mind a Helytartótanács úrbéres per indításaként értelmezte a szöveget.5 A források értelmezési lehetőségei Miként minden (jogi, politikai) törekvés, előrelépés és rangemelés, úgy a szabad királyi városi kérvények mögött is meghúzódnak objektív tényezők és szubjektív motivációk. Ennek megfelelően a történésznek az objektív elemek mellett vizsgálnia kell többek között a közösség identitását, valamint a részben az annak énképét tükröző, részben a kívülről érkező megkeresésekre (akciókra) megfogalmazott re- és interakciókat is. A kutató feladata, hogy érdemben meg tudja különböztetni a forrásokban megjelenő implicit és explicit ént (ponto3 Babics 1937b. 55-59. p. 4 Gőzsy 2012a. 106-123. p. 5 Uo. 107-108. p. Mekkora hatást remélhettek például a szigetiek attól a mondatuktól: „szegények vagyunk, de ugyancsak sokan, és mit használna így nekünk az élet"? BMMI Sz. 58. 151. 1. 703.
