Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
406 Recenziók Das Rote Wien 1919-1934. Ideen, Debatten, Praxis. Hrsg, von Schwarz, Werner Michael - Spitaler, Georg - Wikidal, Elke. Basel, 2019. Wien Museum - Birkhäuser Verlag. 472 p. Bécsben 1919. május 4-én tartottak első ízben községtanácsi választást az általános választójog alapján, amelyen a Szociáldemokrata Munkáspárt biztos abszolút többséget szerzett. Az 1920-as évek elején Bécs, Alsó-Ausztriától elválasztva, önálló tartományi rangra emelkedett. A világon először került egy milliós nagyváros tartósan szocialista irányítás alá (a Szovjetunión kívül), és az új városvezetés, a kitágult városi autonómia lehetőségeit kihasználva, forradalmi jellegű társadalomátalakító reformprogramba kezdett, amelyet sokan máig a 20. századi szocialista mozgalmak legsikeresebb projektjének tartanak. A maga korában is sok tekintetben egyedülálló, európai kisugárzással bíró kísérletnek az 1934. februári polgárháború és az erre következő autoriter rendi állam vetett véget. A Vörös Bécs születésének centenáriumára rendezte a Wien Museum azt a kiállítást, amelynek nagyszabású katalógusa a történeti összefüggéseken kívül arra is igyekszik választ adni, mit jelent a mai Bécs számára a Vörös Bécs öröksége, és menynyiben jelenthet mai világunk számára tágabb értelemben is inspirációt. A kiállítás formanyelve megidézte a Vörös Bécs időszakában működött Gesellschafts- und Wirtschaftsmuseum (GWM) által kidolgozott metodikát, amelyben nagy szerepet játszottak az egységesített méretű fotósorozatok. Ezek megmaradt darabjai tematikus sorozatokba rendezve a tárlók fölötti sávokban húzódtak végig. A GWM-ben dolgozták ki a statisztikai adatok közérthető vizuális ábrázolására szolgáló korszerű képi nyelv, a világszerte elterjedt Isotype-rendszer alapjait is. Ezt azonban az intézet vezetője, Otto Neurath már csak emigrációban tudta kiteljesíteni. 1934-ben a múzeumot feloszlatták, gazdag anyagát szétszórták. A kiállításon bemutatott fotók 1937-ben szerencsés módon a Városi Múzeumba kerültek, és így átvészelték a következő korszakot. Mindez egy olyan ellentmondásra is utal, amely meghatározó a Vörös Bécs emlékezetére és bemutatására nézve. A nagyarányú építkezések (több mint 60 000 lakás), a kiterjedt szociális intézményhálózat maradandó örökséget jelentenek, amelyet a Bécsbe látogató turista elsősorban a megjelenésükben is összetéveszthetetlen hatalmas lakótömbök, Hofdk. képében érzékel. 1945-től fogva Bécsnek folyamatosan olyan szociáldemokrata városvezetése volt, amely egyértelműen magáénak vallotta a Vörös Bécs örökségét. Az ennek társadalmi hátterét alkotó, a párt és a hozzá kapcsolódó szakszervezetek, kulturális- és sportszervezetek által összetartott munkás- és alkalmazotti miliő is évtizedekig eleven volt. E tábornál jóval szélesebb körben elfogadott nézet, hogy a Vörös Bécs hagyatéka jelentős hozzájárulás az osztrák főváros előkelő helyéhez a legélhetőbb nagyvárosok mai rangsorában. A folyamatosság mellett ugyanakkor a brutális megszakítottsággal is számolni kell. A Vörös Bécs leveréssel és üldözéssel ért véget, az 1934-1945 között uralkodó rendszerek a megmaradt létesítmények mögött Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020. 406 412. p.
