Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
342 Reprezentációk megalkotása is tetten érhető. Talán az is beszédes adat lehet, hogy akkor jelent meg a Claudiopolis név a városi jegyzőkönyvekben, amikor fia, ifj. Heltai Gáspár töltötte be a nótáriusi tisztet. Kissé gyengíti a bizonyítás erejét, hogy a Bonfini szövegét átdolgozó Chronika az magyaroknak dolgairól című munkájában éppen Mátyás római eredetét gyomlálta ki a szövegből, de lehet, hogy ezt már teljesen más indíttatásból tette. A Claudiopolis megnevezés elterjesztője lehetett akár Georg Hofgreff is. Adatok hiányában a történettudomány sokszor megfeledkezik a kolozsvári nyomda megalapítójáról. Pedig a kor igen művelt humanistája volt, aki Honterusszal vagy éppen Kaspar Brusch koszorús költővel baráti viszonyt ápolt.38 Ami talán mégis ellene szól, hogy a korai kiadványokon, így például a Hofgreíf-énekeskönyvön sem jelenik meg a Claudiopolis név, illetve Dietrich Veit 1549-ben, Hofgreff nürnbergi tartózkodása idején kiadott Christliche, wahre und tröstliche Auslegung... című munkájának alibi-kolofónjában a németes névforma, a Clausenburg szerepel, mint ahogy a nyomda pecsétjén is.39 A sor folytatódhatna a kolozsvári humanisták neveivel, akár a Schäsburger40 családdal vagy éppen Wolphard Istvánnal. A Claudiopolis név eredetét lehetetlen pontosan kideríteni. Az azonban megállapítható, hogy az eredetmonda létrejöttéhez összejött két olyan feltétel, amely más városok esetében is megfigyelhető, sőt szükségszerű volt: egy nagyon jól képzett világi elit és egy intézmény vagy intézmények, melyek a humanista műveltségű embereket összefogták, azoknak megnyilvánulási lehetőséget adtak. Ilyen intézmények voltak a városi grémiumok, a kancellária, az iskola és a nyomda. Kolozsvár a 16. század derekára érte el azt a fejlettségi szintet, ahol ezek az intézmények egy vezető humanista világi kört tudtak maguk köré gyűjteni. Mert a Claudiopolis, véleményem szerint, nem csupán egy új név a város történetében, hanem egy városfejlődési fokmérő is: a városi identitás egy újabb szintlépését jelöli, ami szorosan összefügg a városi intézmények, illetve gazdaság fejlődésével. Néhány évtizeddel Mohács után Kolozsvár - geopolitikai helyzete miatt és kicsit a szerencsének is köszönhetően - felfele ívelő pályája hangsúlyosabb lett. S minél nagyobb és fontosabb lett egy város, annál mélyebb gyökereket keresett. Ez az igény találkozott a humanisták az örök város, Róma iránti rajongásával. Minden valamire való város Rómához mérte magát: az örök városnál jobb, régebbi akart lenni. Ranieri Sardo, Pisa krónikása szerint a várost Pelopsz görög félisten alapította, pontosan 268 évvel Róma előtt.41 De Milano történetírói is 38 Lásd Jakó 1965. 161-162. p. 39 Sólyom 1962. 349. p; RMK II. nr. 311. 40 Jakó 1961. 62-63. p. 41 Benes 2011. 20. p.
