Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
302 Reprezentációk fűződő érdeke, felülírták a felekezeti ellentéteket, a bécsi udvar rekatolizációs törekvéseiből, majd abszolutista várospolitikájából eredő feszültségeket. Bár a „gyászévtized”, vagyis az 1670-es évek erőszakos rekatolizációs intézkedései törést hoztak a soproni magisztrátus és a bécsi udvar viszonyában is, a gyülekezet 1681-re felülemelkedett sérelmein, és igyekezett hűségéről biztosítani az újabb koronázó országgyűlésre Sopronba látogató uralkodót. Ez év november 15-én, I. Lipót névpatrónusa, Szent Lipót napján - amikor a ferences templomban Szelepcsényi György esztergomi érsek celebrált misét az uralkodó személyes jelenlétében - Barth János Konrád soproni lelkész az 1672. évi templomelvételt követően fából épült evangélikus imaházban külön ünnepi beszéddel is köszöntötte az uralkodót: ebben azt hangsúlyozta, hogy az Úr mellett a kétfejű császári sas a város legfőbb oltalmazója, amelynek szárnyai alatt a polgárok menedékre lelnek.105 Ez a metafora alighanem az egyik legérzékletesebb megnyilvánulása a soproni városvezetés aulikus természetének. A 18. századból jóval több emléke maradt fenn a városházi Elabsburg reprezentációnak, mint a korábbi időszakból, s különösen az uralkodóportrék műfajában érzékelhető jelentős mennyiségi növekedés. Ez minden bizonnyal nemcsak az emlékanyag pusztulásának csekélyebb mértékével magyarázható, hanem azzal is, hogy a törökellenes felszabadító háborúkat követő konszolidációs időszakban a megerősödő városok nagyobb hangsúlyt helyeztek az uralkodó iránti lojalitásuk megjelenítésére. Az 1526-1780 közötti időszakból a Magyar Királyság területén 25 városból összesen 83 Habsburg uralkodóportrét ismerünk, míg Erdélyből egyedül a nagyszebeni városházáról ismerünk ilyen képmásokat. Az 1779-ben szabad királyi városi ranggal rendelkező 45 városnak tehát több mint a felében maradt fenn a városházáról származó, 1780 előtt készült Habsburg uralkodóportré,106 míg a nagyobb mezővárosokból (például Óbudáról, Miskolcról vagy Kecske105 Barth 1681.4. p: . .der Guldne Adler, wie Ihn Ihro Kayserl. Mayt. in Dero Wappen und Sigillen führen, mit dem Glorwürdigsten LEOPOLDS-Namen, uns stetigs erinnert: wer es sey, nächst Gott, der uns bedecke mit seinen Fittigen, unter dessen Flügeln unsere Zuflucht sey.” Hasonló értelmű hexameteres felirat olvasható a pozsonyi városháza 1733-ban épült tornyán elhelyezett márvány emléktáblán: Vrbs strVXIt teXIt reX Ipse et IVVIt IoVa. protegIt Vt CaroLVs fért DeVs VrbIs opeM [1733] (Jehova segítségével a város építette, a király tetővel befedte. Károly oltalmazza, Isten segíti a várost). 106 A már a késő középkorban szabad királyi rangú felvidéki városok közül csak Szakolcáról, Trencsénből és Kisszebenből nem ismerünk 1780 előtt készült városházi uralkodóportrékat. A címet később el- vagy visszanyert nagyobb városok közül nem ismerünk ilyet Debrecenből (1693), Budáról (1703), Újvidékről (1748) vagy Zomborból (1748).
