Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
278 Reprezentációk az Osztrák-Magyar Monarchia széthullását követő államforma- és rendszerváltásokat kísérő politikai képrombolások igencsak megtizedelték témánk tárgyi emlékanyagát, míg szerencsésebb esetben, a múlt tanúiként, múzeumi raktárakba vagy padlásokra „száműzték” a „Habsburgica” emlékeket.9 Jelen tanulmányban a városházi Habsburg reprezentáció 16-18. századi - fennmaradt és forrásokból ismert - emlékeiről igyekszem áttekintést nyújtani. Célunk, hogy ezeknek az emlékeknek a vizsgálatával árnyaljuk az uralkodó és a városok kapcsolatáról kialakult képet. A magyarországi városok „országrendisége” ugyanis a képzőművészeti reprezentáció eszközeivel is kifejezésre jutott, azaz a városi tanácsok a szimbolikus politika révén is artikulálták a városi rend és az uralkodó viszonyát, ám az emlékanyag nagyarányú pusztulása nyomán ez ma már kevéssé érzékelhető. Városházi Habsburg portrégalériák A Habsburg-ház kora újkori (közvetett) reprezentációjának talán leglátványosabb eszközeként szolgáltak a dinasztikus portrégalériák. Ezek a többnyire egészalakos képmásokból álló sorozatok egyszerre jelenítették meg a dinasztia uralmának dicsőségét és kontinuitását, illetve a megrendelő közösség lojalitását az uralkodóház iránt. Az uralkodói rezidenciák mellett kolostorok refektóriumaiban és középületekben is szokás volt elhelyezni a mindenkori uralkodó képmását.10 Ez a gyakorlat a római császárkori büsztöktől az 1950-es évek Rákosi-portréiig évszázadokon át nyomon követhető, s a portré műfajának egy immanens funkcióján alapul: a portrék a képi megjelenítés által a szó szoros értelmében képviselték, reprezentálták, s mintegy helyettesítették a hatalom nák is lekerülnek a főváros középületeiről. A városháza hivatali helyiségeiben elhelyezett töméntelen fejedelmi arcképpel együtt bekerülnek a főváros múzeumába.” 9 így például néhány héttel az őszirózsás forradalom és a köztársaság kikiáltása után, 1918. november 25-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a hatáskörébe tartozó valamennyi hivatalban és intézményben „a hivatalos helyiségekből, tantermekből, amennyiben megvoltak, IV. Károly volt magyar király, valamint néhai I. Ferenc József arcképei eltávolítandók és mint történeti tárgyak a szertárakban - ha vannak - helyezendők elNéptanítók Lapja, 51. (1918), 49. sz. 12. p. 1911 -ben a körmöcbányai városháza padlásán találtak rá Mária Terézia portréjára, Kresimir Filic pedig 1927-ben a varasdi vármegyeháza padlásán gyűjtötte össze a Habsburg portrékat, s menekítette azokat a városi múzeumba. Ld. Bálázóvá 2006. Nr. 132; Kaniski 2016. 51. p. 10 Ilyen portrégaléria volt egykor a wipplingerstraßei régi bécsi városháza Kaisersaalként ismert tanácstermében is. Az V. Károlytól I. Ferenc Józsefig tartó császárportré-sorozat nagy részét ma a Wienmuseum himbergi raktárában őrzik. A portrék tanácstermi elhelyezését Rudolf Alt 1883-ban készült akvarellje dokumentálja. Ld. Polleross 2006.
