Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Nagy János: Lojális alattvalók és lokális érdekvédők 209 kaphassanak itt, tekintve, hogy nekik is ülőhelyük és szavazatuk van a diétán a rendek között.69 Az érdekérvényesítés eszköztára A követekre bízott városi érdekérvényesítés legfontosabb terepe politikai gyengeségük miatt nem maga a diéta, hanem annak időtartama alatt az egyes pozsonyi és bécsi kormányhatóságoknál végzett érdekérvényesítő tevékenység,70 mai szóval lobbizás volt. A város beadványaiban alkalmazott sérelmi beszédmód könyörgő hangvétele, ha önmagában nem is volt elegendő ahhoz, hogy egy-egy ügyben kedvező döntést harcoljon ki, de a város lojalitásának bizonygatásával és megfelelő pártfogók támogatásával együtt akár eredményt is érhetett el. A város királyi jószág (peculium regium) jellegének emlegetése nemcsak az uralkodó támogatásának megszerzését célozta, de a főrendekkel és a nemesi vármegyékkel szembeni küzdelemben is védelmet jelentett.71 Erre jó példa az egyik budai követ felszólalása az adófelosztással kapcsolatban összeült bizottság ülésén. Az 1728. november végi ülésen a város követe, Peyerl a várost támadó nemesi vármegyékkel szemben Buda királyi birtok jellegét hangsúlyozta, és az uralkodó védelmébe helyezte magát. Érvelése szerint a hídvámot, a sörházak, a fürdők és a kövezetvám bevételeit a város belső haszonvételként (pro beneficiis introsecis) bírja, és az uralkodó által kiadott privilégiumban kapta meg tehát, tehát e jövedelmeik nem adókötelesek. Az udvar egyebekben fenntartja magának a jogot, hogy a város mint királyi jószág (peculium regiumj esetében az adófelosztást és az összeírás tervezetét felülbírálja.72 Egy másik, 1729. szeptember 11 -i jelentés az ingyenmunka megváltása kapcsán kibontakozott vitáról tudósít. A városoknak a gratuitus labor megváltásában való részvételét szorgalmazó főrendekkel és a vármegyei követekkel szemben a „negyedik rend” a szokásos módon ellentmondott - tudósították a magisztrátust a követek -, 69 Követelésük természetesen visszhangtalan maradt: BFL IV. 1002.ff 3. doboz. Pozsony, 1729. október 1. A városi tanács levelének fogalmazványa Michael Peyerl követhez (841— 844. p.) 70 H. Németh 2013. 156-157. p. 71 E mögött az érvelés mögött az osztrák örökös tartományok gyakorlatából átvett és a Magyar Kamara kiküldött biztosai által képviselt jogfelfogás áll, miszerint az uralkodó mint a városok földesura szabadon vethet ki a városokra adókat és rendelkezhet a városok belső jövedelmeinek hovafordításáról. Erre: El. Németh 2018. 782-783. p. 72 BFL IV.1002.ff 3. doboz. Pozsony, 1728. november 25. Michael Peyerl országgyűlési követ levele a városi tanácshoz. (431—432. p.)
