Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
192 Az érdekérvényesítés eszközei Összegzés Noha a két város jogállása és a különböző történeti korszakok sem nyújtanak igazán megfelelő alapot az összehasonlításra, összegzésképpen mégis érdemes összevetnünk a 17. század elején, Nagybányán végbement történéseket a fent ismertetett abrudbányai eseményekkel. A szatmári bányavárosban a Báthory Gábor halálát követő években igen ádáz harc bontakozott ki a várost vezető tanács és a bányakamarát irányító bérlő, ifjabb Felician von Herberstein között.71 A konfliktus kiindulópontja ugyanaz volt, mint fél évszázaddal később a Fodor család történetében: a helyhatóság kiszorítása a bányászat teljes területéről. Noha Herbersteinről nem tudjuk biztosan, hogy besorolható-e a városba beköltöző és ott lakó nemes kategóriájába, az általa képviselt elvek és cselekedetei világosan mutatják, hogy akárcsak Fodor György és Pál, arra törekedett, hogy lakóhelye kiváltságait kihasználva minél nagyobb gazdasági haszonra tegyen szert a közterhek viselése nélkül. Több helyen elpanaszolta, hogy a városvezetés a privilégiumokra hivatkozva zavarja a termelést, és akadályozza a bányászati újításokat. Sajnálatos módon az abrudbányai vállalkozóktól nem maradt fenn hasonló tartalmú levél, de a fejedelmi vizsgálatok írásos emlékeit olvasva könnyedén elképzelhetjük, hogy hasonló érveléssel próbálták megmagyarázni a fejedelmi adminisztráció által kifogásolt tetteiket. A két érintett város érdekérvényesítéséről pedig sokat elmond az események kimenetele. Nagybánya első olvasatra hatalmas sikert könyvelhetett el, mert a Habsburg-adminisztráció bizalma megrengett a bányabérlőben, Bethlen Gábor pedig - miután elfoglalta a várost - a városra bízta a bérletet. Ha azonban jobban a dolgok mélyére nézünk, Herberstein bukását nem a városvezetés „lobbija” idézte elő, hanem a pénzügyigazgatási szervek és a felső-magyarországi főkapitány bizalomvesztése. Addig ugyanis, amíg a központi kormányzat bízott a bányabérlőben, a városvezetés egyértelműen vesztésre állt Herbersteinnel szemben. Azt sem Nagybánya érdekérvényesítő képességeinek tudhatjuk be, hogy megszerezte a bányabérletet Bethlen Gábortól: a fejedelem csak azért bízta azt a városvezetésére, mert egy hadjárat közepén nem akart a hátországban egy fontos pénzügyi forrást politikailag nem megbízható személyre bízni. Jóllehet az abrudbányai események nem voltak ennyire nagy ívűek, de kicsiben hasonló folyamatok zajlottak itt is a 17. század második felében. A városvezetés és a helyi, kisebb vagyonnal bíró termelők megpróbálták ellensúlyozni a nagyobb bányavállalkozók hatalmát, fellépni a kiváltságok, jogszokások megsértése ellen, de ennek sikere nagyrészt nem rajtuk, hanem a központi kormányzat szándékán múlott. 71 Mátyás-Rausch 2016. 589-593. p.
