Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
184 Az érdekérvényesítés eszközei terheket,33 abban azonban nem lehetünk biztosak, hogy apósa ráhagyott javai után nem fizetett volna adót, esetleg nem kellett volna szolgálatot megváltania, noha a későbbi tanúvallomások szerint a Vajda vagyon nemesi örökség volt.34 A később született országgyűlési határozatok ugyanis arra engednek következtetni, hogy az abrudbányai városvezetés - akárcsak a többi erdélyi mezővárosi adminisztráció35 - megpróbált visszaélni azzal, hogy a városban birtokos, ott élő nemeseket közterhek viselésére kötelezte, és egyéb területre is megpróbálta a kiváltságokat bíró csoport fölötti joghatóságát kiterjeszteni. Ez a konfliktus jól látszik a 17. század közepén hozott artikulusokból is. 1642-ben arról született határozat az országgyűlésen, hogy az Abrudbányán lakó nemesek a városban bírt nemesi kiváltságokkal rendelkező ház, illetve föld ügyében kizárólag a vármegye előtt tartoznak felelni, de ilyen esetekben jelen lehetnek az abrudbányai városvezetés tagjai.36 A közteherviselési kötelezettséggel való visszaélés ellen született az 1655. évi 31. törvénycikkely, amely szerint az Abrudbányán lakó nemesek polgári házuk után kötelesek contributiót adni, de a városvezetés ne követelhessen tőlük többet, mint a többi városlakótól.37 Utóbbi országgyűlési határozat Abrudbánya városának érdekérvényesítési stratégiájáról és annak sikereiről is sokat elmond. A városban lakó nemesekkel szemben - ahogy a későbbiekben is látni fogjuk - bizonyos mértékben ért el sikereket, a központi kormányzattal szemben azonban már teljesen védtelen volt. Az 1655. évi országgyűlési artikulus szövege azt sugallja, hogy a Bethlen Gábor által adományozott kiváltság, miszerint a város minden census, taxa és contributio alól fel lett mentve, eddigre már érvényét veszítette, a város lakóinak újra kellett adót fizetniük, és szolgálattal is tartoztak a fejedelemnek. A változásra I. Rákóczi György uralkodásának elején kerülhetett sor, valószínűleg a három részből álló zalatnai uradalom kialakításával párhuzamosan. Ekkoriban vette el ugyanis a fejedelem a korábban Abrudbányához tartozó falvaktól is cenzusmentességüket, és fémleadási kötelezettségük megtartása mellett egyéb 33 Vö. Szász 2009. 203. p. 34 MNL OL F 234 IX. szekrény Fasc. 57. T secundo. 35 Vö. Szász 2009. 201 -202. p. 36 EOE X. 329-330. p. 37 Uo. XI. 202. p.
