Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Mátyás-Rausch Petra: Bányavállalkozó nemesek és bányapolgárok... 181 váltságait.13 A fennmaradt kiváltságok közül szinte mindegyikben szerepel, hogy a város lakosai bányászati joggal bírtak, a bányákat a zúzdákkal és egyéb tartozékokkal együtt szabadon eladhatták, örökíthették.14 Késő középkori eredetű a hadba vonulással kapcsolatos kiváltságuk, miszerint a bányászati termelés érdekében a város lakosainak csak akkor kellett hadba szállniuk, ha az ellenség Erdély határait támadta meg.15 Hasonlóan a 16. század elején kapták meg a városlakók azt a privilégiumot, hogy kizárólag saját bíróságuk előtt voltak perbe foghatóak.16 Abrudbánya térsége nem rendelkezett nagyobb kiterjedésű, mezőgazdálkodásra alkalmas területtel, ezért a magyar uralkodó még a 15. század végén szabad élelmiszer behozatalt engedélyezett számukra, ezt a korszakban többször megerősítették.17 Rákóczi Zsigmond még kormányzóként tovább bővítette ezt a kiváltságot azzal, hogy a város lakóinak nem kellett harmincadvámot fizetniük a bányászathoz szükséges termékek behozatala után.18 A tizenöt éves háborút követő években a kincstárnak égető szüksége volt a bányászatból származó bevételekre, ezért Báthory Gábor és Bethlen Gábor is több, a termelést ösztönző intézkedést vezetett be Abrudbányán. Báthory Gábor 1609-ben rendezte, az oklevél szövege alapján a városvezetők kérésére, a termelők és a bányászati prefektus, a neves kolozsvári polgárcsaládból származó Filstich Péter közötti viszonyt. A bevezető szerint a bányászatból nem kevés haszna származott a kincstárnak és nem utolsó sorban a lakosoknak is, ezért a fejedelem pontosítani kívánta a termelés és az ércbeadás feltételeit. A termelőknek eszerint saját tulajdonú bányáikból 200 forintnak megfelelő értékű nyers aranymennyiséget kellett beadniuk a prefektusnak, ezen felül Filstich semmi 13 A már említett 17. század eleji összeíráson kívül a fejedelmi időszakból még legalább két lajstrom ismeretes. Az egyiket Veress Endre másolta le, és az Abrudbánya levéltára 1617-ben címet adta neki. MTA Kt. Veress hagyaték, 1. tétel. Az Apafi-korból fennmaradt összefoglaló szerint 1684-ben a városvezetés kilenc darab pecsétes oklevelet mutatott be a fiskális direktornak. MNL OL F 234 V. szekrény Fasc. 346. J. 14 MNL OL F 234 V. szekrény Fasc. 346. E, illetve Erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. Nr. 37. A szabad bányászati jogot Giorgio Basta kormányzó külön kiemelte 1602-ben kiadott oklevelében. A szöveg utal a felső-magyarországi és német bányászok jogaira. Basta levelezésen. Nr. 1130, 1569. p. 15 Kmonostori kovent jegyzőkönyvei II. Nr. 3934. Bethlen Gábor kori megerősítése. MNL OL F 1 LR 13. 34-35. Flasonló kiváltsággal bírt a rézbányászattal foglalkozó Kisbánya városa is. Mátyás-Rausch 2020. 25. p. 16 Ezt elsőként Giorgio Basta erősítette meg 1602-ben, majd Bethlen Gábor 1623-ban. MNL OL F 1 LR 13. 34-35, illetve Erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. Nr. 42. Ez a kiváltság egyébként nem volt speciálisan bányászati privilégium, de a legtöbb bányaváros élhetett vele, mint például Nagybánya. Mátyás-Rausch 2017. 26. p. 17 MNL OL F 1 LR 13. 34-35. 18 MNL OL F 234 V. szekrény Fasc. 346. J.
