Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
BOGDÁNDI ZSOLT AKOLOZSMONOSTORI KONVENT ÉS KOLOZSVÁR A FEJEDELEMSÉG KORÁBAN Izabella királyné és gyermeke Lengyelországból való visszatérése után, 1556 őszétől már egyértelműnek látszott, hogy az addig átmenetinek tekintett állapot hosszabb ideig tart, és az új berendezkedés intézményes alapjait is le kell fektetni. Mint utólag kiderült, egy új, utóbb Erdélyi Fejedelemségként ismert állam megszervezése vette ekkor kezdetét, s ennek részeként az igazságszolgáltatás szerveinek és az ezzel szoros kapcsolatban működő hiteleshelyeknek a középkori mintákra nagymértékben alapozó megszervezésére, illetve átalakítására is sor került. A János Zsigmond választott király fennhatósága alá került hiteleshelyek sajátos útra léptek. Bizonytalan lépéseket követően és lényegében a szekularizáció egyik következményeként létrejött egy különleges erdélyi intézmény, a requisitori hivatal, hogy a nemesi társadalom jogbiztosító iratok kibocsátása és megőrzése iránti igényét kielégítse.1 Az átszervezést követően a konvent a fejedelmi kancellária és az ehhez szorosan kapcsolódó gyulafehérvári káptalani hiteleshely,2 illetve a váradi requisitorok3 mellett újra Erdély egyik legjelentősebb oklevélkibocsátójává vált. Mindhármójuk működését nagymértékben meghatározta tevékenységük helyszíne. A konvent Kolozsvárra költöztetésével például a korábban jellegzetesen nemesi intézmény „városias” jelleget öltött.4 Tanulmányunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy miként mutatkozott meg ez a városias jelleg a konvent működésében, illetve hogy miként használta fel a városi közösség ezt a világi alapokon újjászervezett intézményt a maga érdekeinek érvényesítésében. Először azonban tekintsük át azokat az eseményeket, melyek következtében megváltozott a konventi hiteleshely jellege.5 A reformáció következtében az egykori bencés apátság funkciói közül aló. század közepére egyedül a hiteleshelyi működésre maradt továbbra is társadalmi igény. Kolozsvári János apát távozása után (1556), a requisitori intézmény végleges megszervezéséig (1575) a bencés konvent utolsó jegyzője, Óvári János 1 Az erdélyi hiteleshelyi levéltárak kora újkori átalakulásáról ld. Jakó 2016. 70-94. p. 2 Gálfi2015. 3 Bogdándi 2011. 104-116. p. 4 A konventi hiteleshely kora újkori működéséről ld. Bogdándi 2012. 5 A requisitori intézmény felállítását Bogdándi 2012. alapján tekintjük át, adataink onnan származnak. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020. 123-136. p.
