Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Kiss Dávid: Ünnep a falanszterben. 1957. május 1. előzményei
204 Tanulmányok napi vezércikk a következőképpen definiálta az esemény jelentőségét: „Május elseje van. Az első 1956 októbere után. Mindenki jól tudja, álljon a barikád bármelyik oldalán, hogy a mai nap a magyar népi demokrácia, a Magyar Szocialista Munkáspárt erőinek a seregszemléje.” Tehát aki „Nincs jelen, az nem velünk van.” - lehetne megfogalmazni az ünnep jellegét, hiába emelték ki a párt vezető szervei, hogy az erőszakoskodás a részvétellel kapcsolatban tilos. Az 1945-ös május 1-hez hasonlították az ünnepet. „1945 és 1957 között azonban döntő különbség van: 1945-ben a magyar nép azt ünnepelte, hogy elvesztette láncait; ma azt, hogy olyan nagy veszély ellenére megtarthatta hatalmát, a 12 szabad és békés év vívmányait.” A fasiszta veszélyt és a forradalom nyugati támogatását is kiemelték, fontosnak tartották a „szocialista demokrácia” szélesítését a tömegek javára.65 Kádár május 1-én szerepelt először nagy nyilvánosság előtt a forradalom leverését követően. Az ünnepség a tribün elhelyezésével szimbolikusan is elkülönült a korábbiaktól, hiszen messze helyezték el a Felvonulási tértől. Ebben az évben nem tartottak katonai parádét, a felvonulók sem készítettek anynyi installációt. Ugyanakkor nem akarták eltakarni az emlékművet szemben az 1945-47-es gyakorlattal, hiába emelték ki, hogy ennek az időszaknak a szimbolikájához térnek vissza. 1956-ban a Sztálin-szobor, utána a Sztálin elnevezések is eltűntek a környékről. Kádár beszédében utalt a korábbi május 1 -jékre, az 1890. évivel kezdte szónoklatát, amelyet szintén itt tartottak.66 Az 1957-es ünnepet a 4. szabad május 1-nek nevezte az 1890-es, az 1919-es és az 1945-ös után. Érdekes, hogy Kádár az 1946^47-est nem vette be a kánonba, egyébként az 1945-ös ünnepen mondtak utoljára beszédet, de az 1957-es ünnep felvonulás része inkább az 1946-osra és az azt követőkre emlékeztetett. Majd az 1956-os forradalmat a Tanácsköztársaság megbuktatásához hasonlította, kiemelte, hogy az akkorival ellentétben a Szovjetunió most tudott segíteni. A forradalom négy okát, a december eleji Ideiglenes Központi Bizottsági határozat lényegét elismételte. A szovjetek ittlétét a „nyugati veszély” miatt nevezte fontosnak.67 Kiemelte, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben nem kell mindenkit felvenni a pártba, lényegesnek tartotta a szatellit szervezetek működését. A gazdaság rendbetételéről és a kultúráról is beszélt. Következőképpen foglalta össze credóját: „továbbfejlesztjük a társadalmi haladás terén 12 év alatt elért vívmányainkat, a jó tapasztalatokat 65 Ld. l.lj. 66 Az akkor Aréna, később Dózsa Gy. út mellett, az emlékmű helyén egy rét terült el, ide szervezték az ünnepet. Tehát megtörtént! Népszava, 1890. május 4. 1. p. 67 Nem sokkal később, 1957. május 27-én kötöttek velük egyezményt a Magyarországon való tartózkodásukról.
