Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Beregszászi Balázs: A magyaróvári Városkapu tér kialakítása és nevezetességei
90 Tanulmányok átépítés után (1854, 1872) nyerte el mai formáját, és 1997 óta a Mosonmagyaróvári Honvéd Hagyományőrző és Vitézi Rend jóvoltából a Hősi halottak kegyeleti kápolnája. 1868-tól törvény írta elő, hogy a keresztény felekezetek tagjai vegyesen használják a temetőket. A magyaróvári 1889 után lett köztemető, amikor az evangélikus temetőben megszűnt a temetkezés. Ez a mai Ady Endre utca és a Lajtaszer sarkán volt. A 20. század elejéig a halottakat még a házaknál ravatalozták, a kápolna melletti kis épületben csak közvetlenül a temetés előtt lehettek a koporsók. Ez azonban túl közel volt az országúihoz, ráadásul kis mérete több egyszerre zajló temetésnél problémát okozott. Ezért vált közegészségügyi szempontból szükségessé egy megfelelő méretű - nagyobb városhoz is méltó - ravatalozó építése. A régi Pozsonyi úti magyaróvári temető ravatalozója és halottasháza a térről nem látszódik a temetőbe vezető gesztenye- és hársfasor miatt. Ez a Városkapu téri bejárati út legvégén, a régi Vásártér felőli oldalon található. A község és König Károly temetőgondnok megbízásából Hőnél Béla 1912-ben tervezte meg a görög stílusú ravatalozócsamokot.7 1913. július 13-án Manninger Mihály prépost szentelte fel az új temetői területet és a ma is használt ravatalozót.8 1920-ban a temető kapuját is áthelyezték a kápolna mellől a temető fő útjának a tengelyébe.9 A városi csatorna rendezése A város már vagy fél évszázada óhajtotta egy földalatti csatornarendszer megépítését, amely a 20. század elejére valósult meg. A 19. század végére a Stadtgraben partfalai elég rossz állapotba kerültek, ezért a vármegye elhatározta, hogy a Pozsonyi országúton lévő három épülete, a vármegyeháza, a Böhm-ház és a Rendek-háza kertvégeiben lévő Lajta-csatoma partfalait rendbe teszi. 1901 -ben a belügyminisztertől kaptak engedélyt az építkezésre. Az 1903-ban meghirdetett pályázatra két ajánlat érkezett ifjú Manninger János és özv. Rokobauer Józsefné építési vállalkozóktól. A márciusban tartott elbírálás során ifj. Manninger János lett a nyertes, de csak feltételesen. 7 MNL GyMSM GyL IV.B.91 l.a 1912/6795. Az épület hasonlít a csak egy évvel korábban, szintén Hőnél által épített Moson Vármegyei Múzeum épületére. 8 MvmMH, 1913. július 17. 9 MvmMH, 1920. május 16.
