Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Bodovics Éva Judt: Kié itt a (köz)tér? A folyómeder mint köztér használatának gyakorlata Miskolcon a 19. század végén
76 Tanulmányok hogy a partoldal rendben tartása, valamint a parterődítési munkálatok az adott birtokos (értelemszerűen köztérrel határos partszakasznál a város) feladatai voltak, a meder tisztaságáért, illetve azért, hogy a vizet mindenki zavartalanul használhassa, a város volt felelős. Ennek érdekében a város igyekezett elejét venni, illetve felszámolni a szabálytalanságokat, valamint nagyobb vízi munkálatokat rendelhetett el. Ennek költségeit - a törvényi előírásoknak megfelelően - a közbirtokosok között osztotta szét a birtok és a munkálattal nyerendő haszon arányában.20 Ilyen nagyobb vízi munkálatnak számított a meder kitisztítása, amire elsősorban nem egészségügyi szempontok miatt - jóllehet az iszappal és egyéb hulladékkal telített meder mellett meglehetősen kellemetlen lehetett az élet21 -, hanem sokkal inkább a különféle iparok - elsősorban a malomipar - zavartalan gyakorlása miatt volt szükség. A szennyeződés vagy a magas iszapréteg ugyanis megakasztotta a malomkerekeket, a malomszerkezeteknél, vágóhidak cölöpjeinél, vagy a hidaknál feltorlódva torlaszt okozhatott, ami könnyen áradáshoz, árvízhez vezethetett. Éppen ezért a városvezetés igyekezett figyelmet fordítani a patakmeder rendszeres tisztítására. A mederből kihordott kavicsot például az utcák feltöltésére használták fel, de a víz által lerakott vagy a partoldalból bemosott földet is saját költségén távolíttatta el a mederből.22 Amikor azonban közösen használt patakszakaszok tisztítására került sor, mint amilyen a malomárok is volt, a költségek viselése feletti egyezkedés olykor megnehezítette a kivitelezést. Az 1876. évi áradás után a városi tiszti orvos a Szinva és a Pece azonnali fertőtlenítését kérvényezte.23 Miután azonban a városvezetés megvizsmintegy miheztartás végett említik meg a források. Az egyik telektulajdonos, Sassy István Szinva-parterődítése kapcsán például ezt olvashatjuk a tanácsi jegyzőkönyvben: „Kijelentjük azonban, hogy miután ezen czölöpözés telkén kívül a köztért képező mederbe esik, arra sem most sem jövőben falat nem rakhat a czölöpök pedig külső oldalakon lesznek bedeszkázandók, nehogy a czölöpökben a víz által netalán elsodort tárgyak megakadván torlasz képződés lehető legyen.” (Kiemelés - B.É.) MNL BAZML IV. 1905.a 220/1879. 20 1840. évi X. te. 6.§,7.§ 21 A Szinva büdös vize miatt többször, többen felszólaltak. Többen azzal magyarázták a helyzetet, „hogy az ámyékszékek tisztítására vállalkozott egyének az ürülékeket nagyobb részben a szinva árkába öntik, s a jelenlegi esőden időben a molnárok által különben is felfogott szinvában le nem folyhatik s így megülepszik, - hogy a pálinka főzök a moslékokat a város hoszában mindenütt a szinvába öntözik, hogy a sertések a megbűszhőtt iszapot a szinva medrében, partjain naponként feltúrják, - hogy az eldöklött állatok hullái a szinvába dobatnak, s a csekély víz állás miatt tovább nem vitetvén, rothadásba mennek s ekként a szinva vizét dögletessé teszik, - hogy a molnárok a szabályrendelett értelmében a szinva vizét koronként le nem eresztik.” MNL BAZML IV.1902.a 227/1874. 22 MNL BAZML IV.1905.a 774/1878. 23 Uo. 257/1876.
