Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
62 Tanulmányok lágháborút lezáró párizsi béke már az egész kikötővárost jugoszláv területként ismerte el.89 „Delta”, a kultúrákat összekötő híd A Delta nemcsak „térben”, de egyfajta sajátos szimbólumként kulturális, közéleti és publicisztikai szinten is megjelent. Antonio Widmar 1923-ban új havilapot indított Delta címmel.90 Az orgánum bevallottan az „interkulturalizmust” képviselte, és legfőbb céljának az olaszországi és az közép-európai országok közti kulturális és gazdasági-politikai kapcsolatok erősítését tekintette. A kezdeményezés mögött jól kivehetőek a Fiumei Szabadállam gazdasági szükségleteinek kielégítésére tett lépések, vagyis a nyitás a külföldi fórumok és piacok felé, valamint a nemzetközi kapcsolatkeresés. Nem véletlen a címválasztás, valamint az sem, hogy a lapot elsősorban a Fiumei Lloyd Bank támogatta. A Deltát mint a különböző nemzetiségek találkozási pontját fogták fel, s a címmel is a nemzetiségek egymás megértésén alapuló tiszteletét, kölcsönös egymásrautaltságát kívánták kifejezni. Már a lap beköszöntő sorai is ebben a szellemben fogalmazódtak meg, jóllehet a város olasz jellegének hangsúlyozása természetesen itt is kifejeződött.91 A program nem tekinthető minden előzmény nélkülinek. Jól ismert, hogy az 1921-ben megjelenő La Fiumanella is hasonló célokat fogalmazott meg, noha abban az olasz kultúra vallott fölénye és terjesztésének igénye szemlátomást nagyobb szerepet játszott.92 Fried Ilona e folyóiratokkal és különösen a Delta főszerkesztője, Widmar életével és munkásságával már több magyar és olasz nyelvű írásában is foglalkozott. Részletesen bemutatta, hogy a lap az olasz és más európai irodalmi müvek mellett előszeretettel közölte Babits Mihály, Rákosi Jenő, Tormay Cécile írásait, és olyan evidenciákra is felhívta a figyelmet, amelyek szélesebb kontextusba helyezve a város és az olasz kormány sajátos kapcsolatát is megvilágítják. Vizsgálódásait a fasiszta politikát követő Arturo Marpicati működésére és a szerkesztők közti világnézeti különbségekre is kiterjesztette, azonban a nyíltan antifasiszta Bruro Neri (valódi nevén Francesco Drenig) szerepéről 89 Klinger 2011. Az 1924-es római szerződés a Rjecina deltája feletti ellenőrzést a Barosskikötővel és tartozékaival együtt Jugoszláviának juttatta, cserébe a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság elismerte Fiume olasz annektálását. 90 Fried 1999. 91 Premessa. Delta, 1923. március. 92 Fried 2001.
