Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Gyimesi Emese: A városi tér gyermekszemmel. Pest-Buda a 19. század közepén
30 Tanulmányok ban ugyanolyan szabadon, mint a férfiak. Ez az oka annak, hogy a flâneur, a városi kószáló sokáig kizárólag a férfi látásmódot reprezentálta.7 Az utóbbi évtizedben azonban számos olyan új tanulmány látott napvilágot, amely úgy próbálja újragondolni a városi kószálás (flânerie) problémáját, hogy a nők és a gyermekek városélményeit is elemzi.8 Eric L. Tribunella felhívta a figyelmet arra, hogy bár Baudelaire az egyik leggyakrabban idézett szerző a városi kószálással kapcsolatban, a kutatók hajlamosak elfeledkezni arról, hogy már maga Baudelaire is hangsúlyozta a gyermeki látásmód jelentőségét a flânerie során.9 Mivel érvelése szerint a tökéletes flâneur a városi jelenségek szenvedélyes megfigyelője, mentalitásához semmi nem áll közelebb, mint a gyermek öröme, aki élvezettel szívja magába a különböző színeket, formákat, látványosságokat.10 11 A mély és örömteljes kíváncsiság - amely a flâneur fő jellemzői közé sorolható - úgy jelent meg Baudelaire tanulmányában, mint a gyermekek legfontosabb tulajdonsága, akik mindent az újdonság állapotában látnak, ezért mindent izgalommal szemlélnek. Véleménye szerint a gyermekek birtokolják az intenzív érdeklődés és lelkesedés legmagasabb fokát, és ez akkor is megmarad esetükben, amikor a legtriviálisabb dolgokról van szó.11 Ezek a gondolatok kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a gyermeki nézőpontnak. Mivel a várostörténészek is egyre inkább érdeklődnek a városlakók élményei és a városi tér által kiváltott egyéni érzelmek iránt, hasznos lehet figyelembe venni ezt a szempontot, különösen olyan források (például gyermeklevelezések, gyermeknaplók) vizsgálata során, amelyekben sokszor csak triviális apróságként jelennek meg a városélményre vonatkozó információk. Az egyik legfontosabb kutatási kérdés ugyanis az, hogy miként ragadhatóak meg a városi kószálások nyomai, a sétálók élményei a forrásokban. Vajon a flâneur pusztán irodalmi művekben létező, elképzelt figurának tekinthető, vagy személyes forrástípusokban is fellelhető az a mentalitás, amelyet képvisel? A flâneur alakját központba állító tanulmányok legtöbbször irodalmi szövegek, regények alapján fogalmazzák meg állításaikat, ezért sokkal inkább elméleti konstrukciónak, mint empirikusan vizsgált, forrásokon alapuló kategóriának tekinthető. A férfi flâneur figura is inkább korabeli irodalmi szövegeken alapul, mint valós személyek által írt egodokumentumokon, levelezéseken vagy naplókon. Bár a flânerie, a nagyvárosi kószálás jelenségéről komoly mennyisé-7 Dreyer-Mcdowall 2012. 30. p. 8 Dennis 2008. 144-178. p; Friedberg 1993; Nesci 2007; Van Nes-My Nguyen 2009. 122. p; Wolff 1985. 9 Tribunella 2010. 64-65. p. 10 Baudelaire 1995. 9. p. 11 Uo. 7. p.
