Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
282 Recenziók és a szociológia - különösen a politikai szociológia -, valamint a történelemtudomány elméletei és fogalmai. Véleményem szerint segített volna a rendszerezésben, ha a szerző az elméleteket néhány kulcsfogalom, például a törésvonal, a párt, a pártpreferencia és a választói magatartás köré csoportosítva tárgyalja.2 A kifejezetten a dualizmus kori pártrendszerrel és választásokkal foglalkozó szerzők munkáinak és eredményeinek ismertetése viszont inkább a magyar historiográfiát áttekintő alfejezetben kaphatott volna helyet. Az elméleti keretek ismertetésének e gyengeségei azonban a munka többi részére nem nyomják rá a bélyegüket, mert a kutatás sokkal inkább a magyar historiográfiai hagyományban gyökerezik, ahhoz sokkal szervesebben kapcsolódik, semmint a társadalomtudományok nemzetközi fogalmainak és elméleteinek interpretációjához és adaptációjához. Gerhard már a bevezetésben leszögezi, hogy a kutatást „főként Horváth J. Andrásnak az 1884. évi józsefvárosi választásokat feldolgozó munkája inspirálta” (13. p.). Horváth 1998-as tanulmánya elvégezte a kutatás operacionalizálását és az alapvető kútfők forráskritikai elemzését, csak sajnos, ahogy arra már többen, így például Cieger András egy 2008-as konferencián felhívta a figyelmet, Horváth „mintaértékű tanulmányát” sokáig „nem követték további árnyalt elemzések.”3 Ezzel el is érkeztünk a munka azon különlegességéhez, amelyet recenzióm elején említettem, és amely véleményem szerint a kutatás erősségét adja. A választói magatartás történeti kutatásának ugyanis hagyományos módszere az úgynevezett ökológiai elemzés, vagyis az olyan kutatás, amelyek egyes területi egységek, például választókerületek, szavazókörök különféle jellemzői közti statisztikai összefüggéseket, például az adott terület társadalmi, szociodemográfiai jellemzői és választási eredményei közötti korrelációt vizsgálnak. Ennek a típusú vizsgálatnak az eredményei szükségszerűen sztochasztikus jellegűek lesznek.4 Horváth J. András és Gerhard Péter kutatásai viszont azon alapulnak, hogy kapcsolatot teremtenek a nyílt szavazásos választási rendszer révén keletkezett választói névjegyzékek szociodemográfiai adatai (foglalkozás, életkor, lakhely, választójogosultság) és a szavazási listák választópolgárokra lebontható szavazatai között, vagyis az empirikus kutatási módszerük lehetővé teszi a nominális szintű vizsgálatot. Ami ötletnek ilyen egyszerűen hangzik, az a megvalósítás során számos módszertani és forráskritikai problémát vet fel a „háztulajdonosok” tényleges foglalkozásának azonosításától a névjegyzék adatainak „tisztításán” keresztül a foglalkozási csoportok vagyoni-jövedelmi tengelyen való elhelyezéséig. Mind Horváth, mind Gerhard munkájának pozitívuma, hogy ezeket a módszertani és forráskritikai problémákat explicit módon tárgyalják az elemzés során, ami rendkívül tanulságos. Horváth J. András esettanulmányán kívül Szabó Dániel munkásságának és főleg a politikai társadalomtörténetről kifejtett koncepciójának hatása mutatható ki Gerhard munkájában, saját könyvét is ehhez az irányzathoz sorolja.5 2 Enyedi - Körösényi 2004. 55-74. p, Róna 2008, Tóka, 2001. 3 Cieger 2009. 145. p. 4 Tóka 2001. 106-107. p, Ignácz, 2006. 97. p, Ignácz 2013. 9-15. p, Kövér 2009. 153. p. 5 Vö. Sípos 2009, Szabó 2006. 374. p.
