Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Műhely - Mátay Mónika: Beszélő Házak Kőszegen. A módszerről
244 Műhely változatlan maradt. Ekkor azonban felmerült az igény a nagy léptékű történeti narratívák és paradigmák és a hétköznapi emberi tapasztalatok integrációjára, sőt az egyén kiemelésére, középpontba állítására, és arra is, hogy világképéről, gondolkodásmódjáról, társas viszonyairól, és a legutóbbi időkben az érzelmeiről is minél pontosabb tudásunk legyen.46 A 21. század fordulójára a történetírás mellett a szociológia, az antropológia és a pszichológia is élénk érdeklődést mutat az életrajz iránt, a tudományos kutatás ígéretes tárgyaként kezeli és fontos új eredményeket vár a műfajtól. Az elmúlt évtizedek tudománytörténete azt igazolja, hogy különféle társadalmi csoportok, marginalizált emberek, traumát elszenvedő áldozatok, diszkriminált vagy üldözött közösségek tagjainak életútja szintén számot tarthat az akadémiai világ kitüntetett figyelmére. A Beszélő Házak kutatás során szem előtt kell tartanunk, hogy választott személyeink egy közösségből, egy helyről származnak, ezért valamilyen közös identitás részesei és egyben formálói. Együtt éltek meg kritikus időszakokat, szenvedtek el traumákat, váltak közösségi hálózatok tagjaivá. Az életutak így nem teljesen autonómok, a hősök egymásba botlanak, közösek a halottaik és az emlékeik, ahogy az épületek is, amelyekben élnek. A kapcsolati hálók, amelyek összekötik őket, különösen a 19. század második felében és a 20. században és különösen a városi elit köreiben részben rekonstruálhatóak a levelezések, naplók, visszaemlékezések alapján. Amikor a klasszikus társadalomtörténet-írás városi közösségek rekonstrukciójára vállalkozott, hajlamos volt az apró részletek felett elsiklani, emiatt az eredmény inkább statikus portréra, mintsem dinamikus emberi viszonyok és élethelyzetek ábrázolására emlékeztetett. A helyzet mára radikálisan megváltozott, hiszen az elmúlt évtizedek historiográfiai fejleményeinek köszönhetően kisemberek életrajzának feldolgozása ma már korántsem számít szokatlan vállalkozásnak, sőt a mikrotörténészek egyik legfőbb törekvése éppen az efféle elemző-értelmező munka. Az egyéni életutak beható vizsgálata bebizonyította, hogy a múltban élt emberek sokkal mobilabbak voltak, választásaik szélesebb skálán mozogtak, több megélhetési forrás között választhattak, mint ahogyan ezt korábban feltételezték a történészek. Az egyéni életpályák elemzésével elkerülhető a rugalmatlan társadalmi kategóriák és mechanikus osztályozás, azaz a múlt leegyszerűsítésének csapdája. Ha pontosabban, adatokkal alátámasztva, a részletek alapos mérlegelése után ábrázoljuk az egyéni útkeresést, akár magánéletről, megélhetésről, karrierről vagy a városi közösségbe történő beilleszkedésről van szó, a történész 46 Az érzelmek története az elmúlt néhány évben vált kiemelt kutatási területté. Az új terület eredményeit a kőszegi életútelemzésekben is hasznosítani tudjuk. Ld. pl. Trádler 2019.
