Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Kiss Dávid: Ünnep a falanszterben. 1957. május 1. előzményei
Kiss Dávid: Ünnep a falanszterben 203 az Andrássy/Sztálin/Magyar Ifjúság útjának Hősök terei torkolatánál helyezték el a tribünt, amire addig soha nem volt példa. Ezen Marx, Engels és Lenin képe díszelgett. A tömeg egyébként öt oszlopban vonult végig a városon, amelyek a téren találkoztak. A három irányjavaslatból arra lehet következtetni, hogy kezdetben valóban az 1945^17-es terveket akarták lemásolni. Április 2-án az IIB megszabta, hogy csak Kádár Jánosnak és Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (MNET) elnökének a képeit lehet kitenni a munkásmozgalmi, illetve a hazai történelmi személyeké mellett. A Köztársaság téren az ünnep előtt tartották meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) alakuló rendezvényét, itt ifjúsági rendezvényre már korábban is volt példa. A menetoszlopok útvonala hasonló lett a korábbiakéhoz, új motívum volt, hogy az MSZMP vezetői még a térre érkezés előtt, az úton „fogadták” az érkezőket. A tömegben megjelenő, de megfelelően biztosított, és az MTV első adásán közvetített pártvezetők látványa a korábbiaktól eltérő volt. Április 29-én és 30-án egyébként az üzemekben röpgyűléseket tartottak, amelyeken „meghívták” a dolgozókat az ünnepre. A kerületekben is voltak helyi ünnepségek és a gyűlést követően szórakozási lehetőségek, bár erről kezdetben vita volt, nyilván tartottak tőle. Az ünnepséget az újonnan gründolt, a korábbi RG-hez sok tekintetben hasonló Munkásőrség biztosította, hasonlóképpen, mint ahogy ezt az elődszerve tette a „koalíciós” időszakban. A parancsnok is ugyanaz volt Halas Lajos személyében, és ez a párthadsereg is részt vett a felvonuláson. Az ünneppel kapcsolatban a Budapesti Intéző Bizottság ülésén Kelen Béla kiemelte: „Május 1-e jellegével kapcsolatban az az elgondolás született, hogy az utolsó évektől ellentétben vissza kell térni az 1945—46—47-es május 1-jék jellegéhez, ahol az ünnepségek inkább majális jellegűek voltak, s a fő dolog a gyűlés, a felvonulás mellékes kérdés, ezért tettük vissza a gyűlés színterét a Hősök-terére, közel a találkozóhelyekhez. Ezen az ünnepségen nem csak a nép vonul fel a vezetők előtt, hanem a vezetők szoros kapcsolatban lesznek a tömegekkel, beszélnek a tömeghez.”63 A Népszabadság május 1-jén a szokásos és egy rendkívüli kiadásban is megjelent. A reggeli számban többeket megszólaltattak, ők nagyrészt a Rákosirendszer hibáit és bűneit ecsetelték. Mindehhez Kállai Gyula előző nap írt cikke adta meg az alaphangot, aki „elemezte” az 1953-1956 közötti időszak eseményeit, elítélve a revizionizmust, azaz Nagy Imre követőit és a sztálinizmust. A május 1-jén nyilatkozó Kisházi Ödön egykori szocdem politikus az 1945— 1948 közötti korszakot a rendszer lerakásának alapjaként értékelte.64 Az ünnep63 Kelen rosszul emlékezett, a felvonulás lényeges volt a háborút követő években. (Ld. 1. lj.) 64 Ez az interpretáció eltért a korabeli „szocializmus alapjainak lerakása” magyarázattól.
