Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Kiss Dávid: Ünnep a falanszterben. 1957. május 1. előzményei
202 Tanulmányok 1957. május l.61 1957. május 1. koreográfiájában, szimbolikájában sok tekintetben egyezett a korábbi rendezvényekkel, de különbözött is tőlük. Erre minden addiginál jobban „rádolgozott” a hatalom, hiszen támogatottsága a forradalom leverését követően elenyésző volt. Mutatta mindezt a december elején szervezett, kudarcba fulladt megmozdulásuk is. Kádárnak innen kellett felépítenie május elsejét és a hatalmát. Politikája jóval összetettebb volt annál, hogy csupán az erőszakra és a megtorlásra korlátozódjon, bár mindez kiemelt szerepet kapott benne. A részbeni és szelektív megbocsájtás, jóléti intézkedések, Rákositól és körétől való elhatárolódás is lényegessé vált. A monstre tömegrendezvény előkészítését apránként valósították meg, kezdve a március 15-i „rend” biztosításával, folytatva a pár ezer fős gyári majd szabadtéri munkásgyülésekkel. Ez utóbbin a rendszer vezetői - Kádár kivételével - is részt vettek, majd a határőrség, a karhatalom és a Munkásőrség felvonultatásával Budapesten és a nagyobb városokban folytatták az utca és a lelkek meghódítását. Április 4-ét koszorúzásokkal ünnepelték, összekapcsolták az 1945-ös eseményeket az 1956-os történésekkel, kiemelve a „fasiszta veszélyt” és a Szovjetunió „felszabadító” szerepét. Előbbi kihangsúlyozása az 1947-es békeszerződés miatt volt lényeges, hiszen a II. rész 4. cikke tiltotta a „fasiszta” stb. szervezetek alakítását. Hasonló vagy ugyanilyen szervezetek újjáalakulásának a bizonyításával igazolni lehetett a szerződésszegést, így a szovjet beavatkozást.62 A belső ügyekbe történő beleszólást a Varsói Szerződés nem tette lehetővé, csak a külső beavatkozás esetén történő fellépést engedélyezte. Ilyen valójában nem volt, bár igyekeztek bizonygatni, így az 1956. december eleji Ideiglenes Központi Bizottság (IKB) ülésen a fasiszta veszély, a Rákosi- és a Nagy-féle politika mellett ezt is a forradalom okai közé sorolták. A munka ünnepét több mint egy hónappal korábban kezdték el szervezni. A Budapesti Pártbizottság Agitációs Propaganda Osztályán Orbán László tett ezzel kapcsolatban javaslatot: „május 1. az ellenforradalom leverése után a proletárdiktatúra, a párt mellett felsorakozó dolgozó tömegek első seregszemléj e legyen.” Látható, hogy a két világháború között és 1945-ben is használt „seregszemle” motívum már ekkor megjelent. A „toborzást” a pártszervek feladatává tette, tömeggyülést és felvonulást is javasolt, továbbá azt is, hogy a Hősök terét a tömeg három irányból közelítse meg, majd Kádár és Marosán mondjon beszédet. A három irány megmaradt, de a harmadik a Városligeti híd lett, mivel 61 A fejezet nagy részét korábbi tanulmányom (Id. 1. lj.) alapján foglalom össze, ahol nem, azt jelzem. 62 Baracs et al. 1947. 16. p.
