Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Fazekas Zsuzsanna: A szocialista ünnepi tér kialakítása az 1950-es évekbeli Budapesten
176 Tanulmányok mány augusztus 20-i kihirdetésével új, profán tartalmat kapott a korábbi Szent István-ünnep is, egyúttal a rendszer legitimációját is elősegítve. Az új felvonulási tér 1948-A9-ra az MDP így nemcsak politikai hatalmát erősítette meg, de szimbolikusan is kisajátította a korábban létező ünnepeket, valamint újakat vezetett be. A szocialista ünnepségekhez egyértelműen az Andrássy út szolgált központi ünnepi helyszínként és reprezentatív felvonulási útvonalként, a május elsejék fő színterének szerepét pedig a Hősök tere töltötte be: itt helyezték el a tribünt, amelyhez két vagy három irányból meneteltek a megszervezett felvonulók (Andrássy út, Dózsa György út-Thököly út sarka, Dózsa György úti közúti aluljáró). Az Andrássy út fontosságát mutatja az is, hogy 1949-ben ez a közterület kapta meg a Sztálin út nevet, a következő években viszont napirendre került a főváros szocialista átalakítása is: ennek részeként egy monumentálisnak szánt Sztálin-szobor felállítása, valamint egy, a speciális tömegfelvonulások igényeit kielégítő felvonulási útvonal kialakítása is szerepelt a tervek között. A Sztálin-szobor felállításának történetét Pótó János részletesen feldolgozta.18 Mivel azonban a szoborállítás szervesen kapcsolódott a felvonulási tér kialakításához, szükséges röviden erre is kitérnünk. A szoborról 1949. december 20-án, a Sztálin 70. születésnapja előtti napon döntött a törvényhatósági díszközgyűlés, ám ekkor még konkrét helyszín híján csak annyit jelöltek meg, hogy „fővárosunk erre legméltóbb és legalkalmasabb helyén” fogják azt felállítani, az akkori tervek szerint egy éven belül.19 A pályázatot végül csak 1950. március 16-án írták ki, ám még akkor is konkrét helyszínmegjelölés nélkül, annak ellenére, hogy Pongrácz Kálmán polgármester az MDP Budapesti Pártbizottságának néhány nappal korábbi ülésére beterjesztett javaslatában azt javasolta, hogy a Városliget szélén, arccal a Dózsa György útnak, az akkori Vilma királyné út (később Gorkij fasor, ma Városligeti fasor) tengelyében állítsák fel a szobrot. Pongrácz azzal érvelt, hogy „ennek a helynek előnye, hogy munkáskerületben fekszik, ahol hétköznap és ünnepnapokon is a dolgozók tízezrei fordulnak meg. A terület ünnepségek alkalmával több százezer ember befogadására alkalmas, jó felvonulási utakkal rendelkezik. A háttér igen dekoratív és a szoborral szemben is szép épületek (Szaktanács székháza, MÉMOSZ székház) állnak. A tér 18 Pótó 2003. 169-234. p. 19 A tanulmányban a szöveges idézeteket változtatás nélkül, a forrásban olvasható eredeti írásmóddal közöljük.
