Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)

Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939

Ignácz Károly: A köztér mint politikai csatatér 163 melyik oldal milyen mértékben (nem) tartotta be az előírásokat. A választási büntetőügyek kellően konkrétak és részletesen dokumentáltak, azonban kuta­tásuk nehézségekbe ütközik. Az általam talált ilyen fővárosi ügyek túlnyomó többsége 1939-ben történt és a szociáldemokrata anyagok terjesztői ellen irá­nyult, azaz egyértelműen nem reprezentatív.57 Ugyanakkor néhány speciális jel­lemző ezek alapján is megállapítható.58 Az elkapott elkövetők általában büntetlen előéletű, fiatal, 20 év körüli vagy egyes esetekben fiatalkorú személyek voltak, akik életkoruk miatt nem rendel­keztek választójoggal. Egy kivétellel nem derült ki, hogy pontosan kitől kapták a röplapokat, mert vallomásaik szerint bár a szociáldemokrata párthelyiségek­ből szerezték azokat, de vagy maguk vitték el egy asztalról, vagy számukra ismeretlen, esetleg csak gúnynéven ismert személytől kapták.59 Az elköveté­si mód változatos volt: a röplapokat egyedül és csoportosan is terjesztették, szétszórták (HÉV-ről, kerékpárról vagy csak az utcán, a tömegbe) és házfa­lakra, kirakatokra is ragasztották. Többször előfordult, hogy a röplapozók ki­­sebb-nagyobb csoportban indultak este a párthelyiségből, de erre valószínűleg a rendőrök is fel voltak készülve, mert még a párthelyiség közelében közbe­avatkoztak, igaz, rendre csak pár elkövetőt tudtak elfogni, a többiek elfutottak. A terjesztett röplapok nagy része hivatalos pártanyag volt, azaz szerepelt rajta a felelős kiadó és a nyomda is, így a vád a május 4. utáni, vagyis már tiltott időben történt terjesztés volt. Emellett egyes ügyekben a nyomozás során ki­derült, hogy az adott röpcédulákra korábban nem kértek engedélyt, és egy ré­szük tartalmi szempontból is kifogásolható volt.60 Két esetben azonban eleve szabálytalan, azaz kiadó és nyomda jelzése nélküli rajzos röpiratot is lefoglalt a rendőrség: az egyiken egy nyilaskeresztes bokor előtt álló szamár volt látható 57 Maguk a bírósági iratok a BFL-ben csak lajstromszám és név alapján kutathatók. Egy részük internetes adatbázisban kereshető ügyleírás, azaz tárgyszó alapján, de ezek főleg olyan anyagok, amelyeket külön válogattak ki a Magyar Munkásmozgalmi Intézet, majd jogutódja, a Párttörténeti Intézet Archívuma részére. Ez magyarázhatja az 1939-es és szo­ciáldemokrata ügyek dominanciáját. Utóbbiak lajstromszáma alapján megpróbáltam más választási büntetőügyeket keresni a dobozos iratanyagban (BFL VII.5.c 3000—3005. kis­doboz, 1939. évi 5986-6444. lajstromszám), sikertelenül. 58 BFL VII.5.c 1939. évi ügyek lajstromszámai: 6085, 6107, 6241, 6242, 6340, 6345, 7363, 8510, 27 981. 59 Az időben legkorábbi, május 5-én elkövetett vétségnél az elkövetők még megnevezték a párt helyi ifjúsági titkárát, aki a terjesztést kérte tőlük. Fliába tagadott, őt is elítélték (6085. ügy). 60 A Budapesti Királyi Ügyészség sajtóosztálya eljárást indított például az alábbi szöveg mi­att: „Nem zsidótörvény kell nekünk, hanem munka és kenyér!” (6085. ügy).

Next

/
Thumbnails
Contents