Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Simon Katalin: Városi tér - egyházi tér. A katolikus egyház városi térhasználata a 18. századi Budán
14 Tanulmányok tőként” hivatkoznak rá). Ezután a Medve utcában nyitottak egy kicsiny sírkertet (Strasserhof 1740-1760), majd annak betelte után a lakott terület akkori határán, a Városmajornál egy új temetőt. Kisebb pestistemető volt a Gellérthegy déli lábánál, ahova az 1709-1710. évi járvány halottait temették. Az egyes rendek kolostoraihoz külön sírkert tartozott.25 Ami a kisebb kápolnákat, egyéb külvárosi templomokat illeti: az országúti Szent József-kápolnáról és környező kápolnákról a Calvarienbergen, az ágostonos kolostorról, valamint az újlaki Sarlós Boldogasszony-templomról és elődjéről már esett szó. II. József kora előtt azonban számos egyéb kápolnát emeltek a városban, részben magánalapításból. Ezek egy része temetőkápolna volt, így a vízivárosi régi, úgynevezett pestistemető kápolnája (Segítő Szűz Mária), amelyet Johann Komfaill mészáros alapított 1707-ben,26 valamint a mai Déli pályaudvar területén működött egykori katonai temető kis tornyos kápolnája (Szent Kereszt), amelyet egy, a Várban állomásozó hadnagy neje, Éva Theresia von Frümwagnerin (más néven Frimwagen) alapított (1756-1757).27 Magánszemély, Anton Christ pék emeltette sírkápolnául a vízivárosi polgári kórház Szent Flórián-kápolnáját (1750-1753), amelyet végrendeletében a városra hagyott.28 Ami a temetőkápolnákat illeti, kiemelnénk még az ágostonosok 25 A temetőkről részletesen ld. Fehér 1933, újabban pedig Simon 2015. 26 Vanossi 1733. 28-29. p, Miller 1760. 99. p, Simon 2017. 64. p. Felmérését Id. BFL IV.1002.e 1778 441/2. Eszerint az egyhajós kápolnához fasor vezetett, bal oldalán feszülettel, az egykori temető bejáratánál remetelakkal. 27 A kápolnáról és a temetőről, hasonlóan vízivárosi társához, egy remete gondoskodott. 1861-ben, a Déli vasút kiépítése miatt számolták fel. BFL IV.1007.C 57. d, Katonai temetőkápolna iratai és FIorler 1955. 761-762. p, Simon 2017. 65. p. 28 A nevét néha Christ, máskor Christen alakban leíró Anton Christ 1723-ban tűnik fel a budai fehérpékek között. Végakarata szerint az általa újjáépíttetett „kórházi templomban” (Spittall-Kircheri) helyezték végső nyugalomba, utolsó útjára az összes kegyes testvériség elkísérte, amelynek tagja volt (az ún. Todt Angst Christi Bruderschaft, valamint az ágostonosok, a sarutlan karmeliták és a vízivárosi ferencesek testvériségei). Rendelkezése szerint temetése napján a kápolnában gyászmisét, valamint annyi szentmisét mondattak, „amennyit csak lehetett”. A vízivárosi Szent Flórián-kápolna mellett szülővárosa, a bajorországi (Közép-Frankföld régió /Mittelfranken/), Arberghez tartozó (a végrendeletben Wiesenbrug alakban szereplő) Wiesenbruck két kápolnája számára 200 forintot hagyott fivérére, Nicolaus Christre azzal, hogy annak kamataiból évente két szentmisét mondassanak Szent Balázs vagy Szent Tamás napján, a szegények között ugyanekkor 2 forintot osszanak szét, a kamat fennmaradó részét pedig a kápolnák fenntartására költsék. Ugyanott két fivére, Sebastian és Nicolaus emlékére további 50-50 forintot adományozott. Hagyatéka egy részét testvérei Pesten és Óbudán élő gyermekeire hagyományozta, egyik vízivárosi házát a kenyérsütési joggal és egy szőlővel unokahúga, Anna Maria Christin kapta meg azzal a feltétellel, hogy annak árát, 2500 forintot 10 éven belül fizesse meg. Végrendelete tizedik pontja szerint vagyona fennmaradó részét, a várbeli, továbbá a másik vízivárosi házát és öt egyéb szőlőjét, ingóságait és az Anna Maria Christin által fizetendő
