Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Városbírók és polgármesterek. Zalaegerszeg város vezetői a kezdetektől 1950-ig 371 Városbírók és polgármesterek. Zalaegerszeg város vezetői a kezdetektől 1950-ig. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, 2018. 127 p. A tevékeny embert nézőpontja centrumába helyező történetszemlélet mind az egyes országok, kisebb léptékben az egyes városok történetében jelentős szerepet tulajdonított és tulajdonít a vezető elit összetételének, illetve az egyes konkrét személyek történelemformáló szerepének. Különösen igaz ez a városok esetében, ahol például a dualizmus korszakából városfejlődési mérföldkövek fűződnek egyes polgármesterek tevékenységéhez. Ilyen Szombathelyen Éhen Gyula, vagy Győrben Zechmeister Károly alakja és városfejlesztő tevékenysége. így cseppet sem csoda, hogy a kötet szerzői Zalaegerszeg esetében nem egyes személyekre, hanem polgármesteri életutakra fókuszálva mutatják be a városfejlődés állomásait. Valószínűen Molnár András mostani és Gyimesi Endre korábbi levéltár-igazgató, volt polgármester jó szakmai együttműködésének köszönhető, hogy az Egerszeg-kutatás az utóbbi egy, másfél évtizedben mind a kutatások tematikájában, mind a megjelenések formájában megújult. E folyamat első jelentős mérföldköve 1997 volt, midőn Zalaegerszeg évszázadai címmel az eddigi kutatásokat részben összegző, részben jelentős új kutatásoknak helyet biztosító várostörténeti tanulmánykötet látott napvilágot. E sikeres kezdeményezést követte a Zalaegerszegi Füzetek megindítása, amelyet a város önkormányzata finanszírozott, de a szervezésben, tartalmi megvalósításban meghatározó része volt a levéltárnak is. E sorozat legutóbbi, 14. kötete 2015-ben látott napvilágot. A most ismertetendő kiadvány is ennek az együttműködésnek egyik legutóbbi eredménye. A kötet alapját a város első írásos említésének (1247) 770. évfordulója alkalmából 2017. június 7-én hasonló tematikával a későbbi szerzők részvételével Zalaegerszegen megrendezett tudományos konferencia jelentette. Balaicz Zoltán polgármester előszavában a kötet tematikájához illő stílusban egykori hivatali elődje, Várhidy Lajos szavait idézi 1900-ból: „Egy polgármester hivatalos kötelessége nem lehet más, mint a város szellemi és anyagi jólétének előmozdítása és a közérdek megvalósítására alkalmas közigazgatás megteremtése.” Az első tanulmány a nemrég elhunyt Kapiller Imre főlevéltáros munkája, aki a publikáció címe szerint a város 18. századi városbíráiról adna áttekintést. De a szerző részben a szakirodalom eredményeinek rövid, tömör összefoglalásával, részben alapkutatásokkal a megelőző századokra is visszatekintett. Az első városbíró nevének viszonylag kései felbukkanása (1420: Mihály litteratus) után közel egy évszázaddal későbbről ismert a következő bírói hivatalt viselt személy (1524: Molnár Tamás). A 16. század végétől kezdenek sűrűsödni az adatok: 1587: Jacobus litteratus, 1592: Jacobus aliter Vas, 1594: Nagy aliter Benkő István. A 17. századból, az 1621-1697 közötti közel hét évtizedből immáron tíz bíró neve ismert. Az eddig publikált kutatások alapján a szerző megállapítja, hogy Egerszegen, Keszthellyel és Szentgróttal ellentétben a végvár falain kívüli oppidumban nem alakult ki önálló önkormányzat, a mezővárosi elit szorosan együttműködött a végvári katonasággal. A korszakot feldolgozó Végh Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiii. 2018. 371-376. p.
