Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"
Magyar Erzsébet: „Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek”75 társadalmi kontextusra is nagy hangsúlyt fektettek, ami a cikk megírásához is például szolgált. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén a történeti kertek védelmére szerveződött mozgalom az 1980-as években indult el Ausztriában.9 A prágai,10 zágrábi,11 valamint a magyarországi12 történeti kertekre irányuló tudományos kutatás pedig az 1990-es években kapott újabb lendületet. Hajós Géza a felvilágosodás korának bécsi és Bécs környéki kertjeiről, valamint a Habsburg Monarchia városi zöldterületeiről írott összefoglaló müvei13 nem csupán stílustörténeti szempontból és Bécsre vonatkozóan nyújtanak hasznos információkat, hanem a Monarchia városainak összehasonlító vizsgálatához is támpontokkal szolgálnak. Pest-Budán a 19. század folyamán a gyors urbanizáció és a lakosság számának növekedése14 következtében nyilvánvalóvá vált a zöldterületek hiánya, ami azonban nem azonos mértékben érvényesült Budán és Pesten. Míg Budát a természetes zöldterületek, kiránduló- illetve pihenőhelyek gazdagsága jellemezte, addig Pesten ezt a hiányt mesterséges zöldterületekkel igyekeztek pótolni.15 A budai hegyvidék természetes zöldterületei mellett mesterséges kertekre és parkokra is találunk példát. Az 1780-as évek végén létesült Niczky, majd a tulajdonosváltás miatt új nevén Horváth-kert, a 18. század első felének kedvelt mulatókertje 1859-ben került a budai városi tanács tulajdonába, amely azt 1862- ben közkertté nyilvánította. Az 1730-tól városi tulajdonba került Városmajor szintén közkedvelt mulatókért volt. A Generális rét/Tábornokmező/Vérmező elsősorban katonai gyakorlótérként szolgált, az itt tartott különleges ünnepi alkalmak (például az uralkodó születésnapja) azonban sok látogatót vonzottak. A Várhegyen a 19. század elején befásított Bástyasétány, valamint az 1838- ban megnyitott Ellipsz a kor kedvelt és elegáns sétahelyeinek számítottak. A Várkert kialakítása már Luxemburgi Zsigmond idejében megindult, s a számos átalakításon átesett magánkertet a 19. század első felében a nagyközönség csak külön engedéllyel látogathatta. E tekintetben változást és funkcióbővülést majd a Várkertbazár kialakítása hoz, amely 1875-1882 között valósult meg Ybl Miklós tervei alapján. 9 Ennek szellemében lásd Hajós 1988, 1993. stb. 10 Lásd például Dokoupil-Naumann-Riedl-Veselý 1957, Bašeová 1991. stb. 11 Lásd például Gostl 1994; Jurkovič-Maruševski 1993; Bertovič 1995. stb. 12 Lásd Galavics 2000. Budapestről Magyar 2008, 2009, 2013, Csepely-Knorr 2016. 13 Hajós 2007. 14 1787-ben Pestnek, Budának és Óbudának együttesen 50 ezer, 1848-ban pedig 150 ezer lakosa volt (Buda növekedése csupán 63%-os, míg Pesté 500%-os volt). Lásd Hanák 1988. 20. p. 15 Lásd például Magyar 2008. 65-130. p, Csepely-Knorr 2016.
