Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Zöldterület, közterület - Mohay Borbála: Az Orczy-kert funkciói a megalakulását követő évtizedekben

Mohay Borbála: Az Orczy-kert funkciói a megalakulását követő évtizedekben 61

A főúr 1807-ben bekövetkezett halála után a kertet - saját gyermeke nem lévén - unokaöccsei örökölték. Jelentős beruházásként ekkor kezdték el építeni a hatalmas, impozáns üvegházat, a kertet pedig továbbra is a városlakók rendelkezésére bocsátották.20 A kert tehát 1794-től 1829-ig, a Ludovica javára történő átadásáig köztudottan közpark volt.21 Ez erősen beleivódhatott a városi emlékezetbe, ugyanis az 1830-as évektől a kerthasználat körüli vitákban a pesti lakosok érveikben „mindenkori gyakorlatra” hivatkoztak.22

Kijutás a kertbe

Mielőtt a kert igénybe vételének módjait, és így rendeltetését rekonstruálnánk, éljük bele magunkat a korabeli pesti lakosok helyébe: Hogyan is lehetett kijutni az Orczy-kertbe? A Kecskeméti kaputól23 az Üllői út mentén haladva mintegy fél órás utazást követően érkeztek a látogatók a kertbe. A 18. század végén az Üllői út még homokos kocsiút volt, ráadásul a bérkocsisok igen magas árat követeltek a fuvarozásért.24 Forrásaink közül Ráth Pál panaszkodik leginkább a kijutás kényelmetlenségei, az ámyéktalan, poros út miatt.25 A várostól való vimennyiben csak retorikai fogások voltak egy-egy alapvetően anyagi vagy reprezentatív ügy indoklása esetében.

20 Schams 1821. 378-379. p; Dorffinger 1827. 319. p. Bár Tomala azt írja 1827-ben, hogy az év „szép részében” - tehát csak az évnek a nagyobb részében - van nyitva. Tomala 1827. 22. p. Az Orczy-unokaöccsök további beruházásairól tudunk, például ők emeltették a nagy üvegházat, illetve egyéb kerti építményeket és a vízházat. B. Gál 1993b. 85-86. p. A kerttörténeti irodalom egy része azonban az építtető báró halálától kezdve a visszafordíthatatlan hanyatlásról szól. Romhányi 1930. 122. p.

21 1827-ben a birokosok „új kerítést” készíttettek a kert köré. B. Gál 1993. 86. p.

22 Romhányi 1930. 121. p. Ha a mindenkori gyakorlatra hivatkoztak, akkor valószínűleg nem volt olyan jogi dokumentum - az említett Illés-kúttal kapcsolatos szerződésen kívül -, amelyben a kert nyilvánosságát rögzítették volna. A Ludoviceum épülete 1836-ra készült el, de maga a tisztképző intézmény csak 1848-ban nyílt meg. Antalffy 1982.224. p. Lásd még Fényes 1837. 383. p. Fényes beszámol arról, hogy „napról napra kevesebb kedvellőkre talál” a kert. Fényes 1837. 405. p.

23 Ma a Kálvin tér környéke. Érdekes, hogy a Kecskeméti kaput 1795-ben elbontották, mégis még évtizedekig hivatkoztak rá viszonyítási pontként. Vö. Preisich 2004. 55. p.

24 A hatóságilag előírt lehetőleg legmagasabb árat. Romhányi 1930. 121. p. A pesti bérkocsisok céhének 1827-től kellett meghatározott ár szerint fuvarozni. Antalffy 1982. 204. p.

25 Ráth 1804. 8. p. Ráth kritikája az odajutás kapcsán oppozíciós célt is szolgálhatott, így ugyanis a kert önmagában rejlő értéke sokkal inkább kidomborodott. Orczy László területhasználati szerződése a várost és a bérlőt is útépítésre kötelezte - az Üllői út lekövezése ezek nyomán indult meg Hülff Bálint polgármestersége idején, a mérnöki munkát Degen Jakab végezte. Gárdonyi 1930. 153. p. Tudunk egy a kamarához küldött feliratról, amelyben a pestvárosi tanács kölcsön felvételét kéri útkövezés céljából - Orczy László