Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet... 365 nálásának lehetőségeit elemezve. A szerző nemcsak saját interjúkészítői tapasztalatait foglalja össze, hanem korábbi, más célzattal készített, publikusan elérhető városszociológiai, történeti és életútinterjúk hasznosításának lehetőségeit is bemutatja. Konkrét példák mentén ismerteti, milyen módon tarkítható a mikrotörténelem, a mindennapok története, a megéléstörténet vagy éppen az épített környezet és a városkép kutatása az oral history módszerével. Szívós ugyanakkor felhívja a figyelmet az interjúk elvi és forráskritikai problematikájára is. Az egység második szövege a várostörténet egyetemes és magyar intézményesülésének, valamint a diszciplína és az egyetemi oktatás viszonyának rövid karcolatát adja. A következő tanulmány kitekintés jellegű, a bécsi fin-de-siécle historiográfiájának áttekintését nyújtja. Cari Schorske A bécsi századvég: politika és kultúra című könyvét és az erre válaszként megfogalmazott „alternatív kultúrtörténeteket” vizsgálva arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen mértékben beszélhetünk a bécsi századvég világában párhuzamos társadalmakról, vagy inkább elkülönülő, de számos ponton mégis kapcsolódó kultúrákról. A Budapest Főváros Levélára által kiadott tizennegyedik várostörténeti tanulmánykötet módszertani és tematikus szempontból is változatos írásokat rendez egy csokorba. A Belső-Erzsébetvárossal foglalkozó írások vannak többségben, amelyehez néhol lazábban, néhol szorosabban kapcsolódik a többi szöveg. A témák fragmentáltsága okán joggal merülhet fel bennünk a kérdés, nem lett volna-e célszerűbb egy kifejezetten a Belső-Erzsébet városra fókuszáló tanulmánykötetet szerkeszteni? Az összbenyomás javára vagy kárára válik-e az amúgy is mozaikszerü darabkákból építkező kompozíció kereteinek tágítása? A kötetben felvetett kérdések változatosságából eredő esetleges hiányérzetet mégis enyhíti a módszertani blokk első, valamint utolsó tanulmánya. A két szöveg ugyanis két külön nézőpontból domborítja ki az egyes társadalmi rétegek egymással való kapcsolódási pontjainak összetettségét, illetve az egyes izolált nézőpontok árnyalásának szükségességét. A kötetben való tájékozódást névmutató teszi egyszerűbbé. Találó nyomdai kivitelezése könnyen forgathatóvá teszi, a borító elavult grafikai koncepciója azonban hagy némi kívánnivalót maga után. A tanulmányok felépítése és nyelvezete egytől egyig logikus és gördülékeny, emiatt a kötet nem csupán a szakmai közeg, hanem a Budapest 20. századi története iránt érdeklődő szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthat. Gazdag bibliográfiai jegyzéke nagyszerű útmutatást nyújt mindazok számára, akik Budapest várostörténetének elmúlt bő egy századával ismerkednének. Gál Zsófia
