Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Fatsar Kristóf: Witsch Rudolph és a Batthyány-erdő: a Városliget közparkká alakítására tett egyik első komoly kísérlet
FATSAR KRISTÓF WITSCH RUDOLPH ÉS A BATTHYÁNY-ERDŐ: A VÁROSLIGET KÖZPARKKÁ ALAKÍTÁSÁRA TETT EGYIK ELSŐ KOMOLY KÍSÉRLET A Városliget területének parkosítására, tehát nemcsak fákkal való beültetésére, hanem kimondottan a pesti lakosság számára szolgáló rekreációs övezet kialakítására először Boráros János (1755/56-1834) városbíró vállalkozott,1 és habár az 1790-es években tett erőfeszítései aránylag csekély eredményt hoztak - amit ő maga is kénytelen volt elismerni -, úgy tűnik, hogy a Borárosféle nekirugaszkodás meglehetős nyomot hagyott a Városliget elrendezésében. Az mindenképpen tagadhatatlan, hogy a terület a 19. század fordulójára már közparkként ivódott bele a városlakók tudatába. A korábbi - jelentős részben a selyemhernyó-tenyésztés érdekében tett - fásítások eredményeképpen és a Boráros-féle ültetések bármily szerény mértékű, de további gyarapodása által a terület kezdett közparkra utaló térstruktúrát felvenni. Az 1750-es évek közepén kezdődött meg a terület fásítása, miután Mária Terézia erre vonatkozó korábbi rendeletének végrehajtásaképpen a területet - hosszú pereskedések után - végre biztosan magáénak tudó Pest város elkezdte a rendszeres fatelepítést. Az ekkor még elsősorban fűzfával beültetett terület továbbra sem volt erdőnek tekinthető, ezért az 1780-as években a Helytartótanács, majd közvetlenül II. József gondoskodott a fatelepítési program folytatásáról, ami - követve a selyemipar fejlesztésére és különösen a nagyalföldi területek meliorizációjára vonatkozó uralkodó eszméket - a fűzfa mellett a selyemhernyó-tenyésztéshez elengedhetetlen eperfa, valamint a homok megkötésében jól vizsgázott akácfa telepítését jelentette. A területet 1794-re - amikor Boráros a fában egyre gazdagabb terület parkosítására tett javaslatot - a folyamatos fatelepítési erőfeszítések következtében már Új Városerdőnek nevezték. Ennek ellenére 1799-ben, amikor Boráros a fent hivatkozott jelentést tette a parkosítás eredményeiről, nem számolhatott be komoly áttörésről.2 Nem tagadható tehát, hogy Rudolph Witschnek a Városligetben ugyanebben az évben tett, nagyvonalú tervezői elgondolásokon alapuló beavatkozásai nagyobb jelentőségűek, hiszen a park későbbi képére alapvető, a korábbiaknál 1 Katona 2000. 2 Schmall 1894. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiii. 2018. 35-55. p.
