Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
358 Recenziók eltöltött rövid időt. Ezeknek a pozícióknak a betöltésével szerezte azt a tapasztalatot, amely kiváló polgármesterré tette. Fodor János tanulmánya Bemády politikai pályafutásának első szakaszával foglalkozik, amely az 1889-1900 közötti időszakot öleli át. Karrierje a városi törvényhatósági bizottságban kezdődött, ahol némi adminisztrációs tapasztalatot szerzett, és elkezdte kiépíteni kapcsolati hálózatát. Kezdeti pályafutásának ugyancsak fontos eleme az Ipari Polgári Egyesületben betöltött vezetői szerep. Az egylet élén jelentős tapasztalatokat szerzett az eseményszervezés terén, főként a Kossuth-kultusz ápolásában vett részt tevékenyen. Diplomáciai készsége már ekkor megmutatkozott, mert ebben a periódusban még az ellenzék tagjaként politizált, de gesztusokat tett a kormánypárt felé is. Ezt bizonyítja, hogy az ő javaslatára kapta meg Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter Marosvásárhely díszpolgári címét. Az 1896-os választásokon sikerült bejutnia az országgyűlésbe, igaz, pártot váltott, amiért később bírálatok is érték. Országgyűlési tevékenysége nem bizonyult gyümölcsözőnek, viszont elegendő időt és lehetőséget biztosított arra, hogy kiépítse budapesti kapcsolatrendszerét. Miután rájött, hogy a városi politizálás jobban vonzza, a rendőrfőkapitányi pozícióra pályázott: valószínűleg ugródeszkaként akarta használni az 1902-es önkormányzati választásokon. Rövid rendőrfőkapitányi működését László Lóránt történész ismerteti. Az események nem úgy alakultak, ahogyan Bemády szerette volna, 1901-ben botrányba keveredett, ami miatt hat hónapra felfüggesztették. Akkorra viszont már erős kapcsolati hálóval rendelkezett, ezért végül is jól jött ki az ügyből, emellett pedig megismerte a marosvásárhelyi rendőrség alapvető problémáit. Polgármesteri működését Pál-Antal Sándor tárgyalja. Bemády Györgyöt 1902- ben választották meg Marosvásárhely polgármesterének. Városfejlesztési programját röviden úgy lehet összefoglalni, hogy főleg kulturális és oktatási intézmények alapításával, illetve az egészségügyi hálózat kiépítésével Marosvásárhelyt a 20. századba akarta léptetni. Viszont mielőtt bármilyen lényeges építkezésbe kezdett volna, szükséges volt a városi vezetőség mentalitásának megváltoztatása. Az új mentalitás Pál-Antal Sándor szerint három fogalom köré épült: becsület, egyszerűség és gyors munka. Azok, akik Marosvásárhely története iránt érdeklődnek, roppant izgalmasnak fogják találni ezt a fejezetet, ugyanis a szerző nagyon alaposan ismerteti Bemády városrendezési tevékenységét. Szó kerül a vízművek és csatornák kiépítésről és az ezzel kapcsolatos problémákról, a Bernády elleni támadásokról. Megtudjuk, hogy milyen elképzelései voltak Bernádynak az oktatásügyről, és milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, amikor iskolaalapításra vállalkozott, ugyanis az oktatásban látta a megmaradás zálogát. A szerző kiemeli, hogy az építkezések elindításában nagy szerepe volt Bemády kitartó, makacs egyéniségének. Programja megvalósításához a városnak nagyon sok kölcsönt kellett felvennie, ehhez jól jött Bemády tág kapcsolathálója. A fejezet kitér a Bemádyt ért politikai támadásokra, illetve a polgármester védekezésére is. Ennek a résznek azonban nem itt lenne a helye, hiszen a kötet nagy része amúgy is Bemády politikai csatározásaira fekteti a hangsúlyt. Sebestyén Mihály művelődéstörténész - a kötet talán legizgalmasabb fejezetében — Bemády főispánságát és helyállását taglalja az I. világháborúban. Bernády 1912- ben távozott a polgármesteri székből, ennek hátterében az 1912. júniusi kormányváltás állt, amelynek nyomán Tisza István került hatalomra. A kormány szokás szerint saját
