Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
342 Recenziók lyi Fejedelemség nyugati végvárának szerepét töltötte be, Debrecen jelentőségét inkább gazdasági ereje emelte. A szerző a debreceni magisztrátus jegyzőkönyveit vizsgálva hívja fel az olvasók figyelmét a két város közötti újszerű kapcsolatra, amelyet a debreceniek Váradra való költözése jelez. A két város lakosságának átköltözésére nézve még jócskán lehetnek feltárandó adatok, de annyi már most is elmondható, hogy a bihari régió határzónává válása nagyban indokolhatta a lakosság mobilitását. A továbbiakban a szerző bemutatja az erdélyi fejedelmek a két várossal kapcsolatos politikáját, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait, illetve a reformáció és ellenreformáció néhány helyi momentumát. A szerző szerint a két város szoros kapcsolatot ápolt a kora újkorban, ám ennek további adatait Várad oldaláról is érdemes lenne feltárni. Szabadi István, a Debreceni Egyetem docense és a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár igazgatója a református egyház helyzetét vizsgálja a hódolt Biharban. Várad, a tiszántúli reformáció bölcsője, virágkorát különösen Bethlen Gábor idején élte. A bihari egyházmegye székhelyeként jelentős szerepet játszott a református felekezet megmaradásában. A török pusztítások azonban súlyos következménnyel jártak. Több falu teljesen eltűnt, és míg korábban 125 református településsel számolhatunk, a dúlásokat követően más felekezetű népesség költözött be, megváltoztatva a térség lakosságának felekezeti arányait. Az 1670-es éveket követően egyértelműen látszik a tiszántúli egyházkerület megosztottsága, erodálódása, amiben a hódoltság 1660 utáni térnyerése döntő szerepet játszott. A szerző ezzel egy időben rámutat arra, hogy a török háborúk nemcsak az Bihar megye felekezeti hovatartozására voltak hatással, hanem a térség település- és társadalomtörténeti átalakulására is magyarázatot adhat. A tanulmányhoz három térkép is tartozik, amelyek Bihar megye a pusztítások előtti település-hálózatát, majd az azt követő állapotokat mutatják, így még inkább érzékelhető a pusztulás és az átrendeződés mértéke. Mészáros Kálmán, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa a kuruc hadsereg katonai összeírásai alapján mutatja be a Váradi járás katonaállítását a Rákóczi-szabadságharc idején. A járásban 140 településből 21 volt lakott és 119 lakatlan vagy puszta, ami valójában az adófizetésre képtelen falvakat jelezte. Várad a Rákóczi szabadságharc idején mindvégig császári kézen volt, a város környéke óriási károkat szenvedett a kuruc blokád, a császári helyőrség kitörései és a felmentő seregek vonulásai miatt. A tanulmány melléklete a váradi járás kuruc kori történeti helynévtára, amely a települések történelmi nevét, a mai hivatalos névalakot, a romániai községi besorolást, a különböző helyek összeolvadására vonatkozó adatokat és a puszták lokalizációját is tartalmazza. A tanulmány módszertani szempontból izgalmas forrásközlés, egyúttal kitűnően vázolja azokat a hadtörténeti eseményeket, amelyek Bihar megye településtörténetére oly nagy hatással voltak a 17-18. század fordulóján. A kuruc korszak kulcsszereplőjének számító hajdúkról, illetve a szabolcsi hajdúvárosok és Nagyvárad kapcsolatáról szóló tanulmányában Török Péter, a Bihari Múzeum vezetője egyrészt a városok 1703-1708 között nyújtott hadiszolgáltatásait, másrészt a hajdúvárosi lovasezred ugyanezen időszakban folytatott katonai tevékenységét elemzi. Török Péter megállapításai megtörik azt a mítoszt, amely szerint a hajdú vitézek ebben a korban is szinte bármikor, rögtön hadra foghatók lettek volna. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a mintegy száz esztendővel korábban letelepült hajdúság már
