Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
330 Recenziók rás okozta talajvízszint-emelkedés és a tereprendezések miatt. A vízszint emelkedését a területen létesített kutak mélységének csökkenése jelzi. Ezért hagyták fel és temették be a korai időszakban létesített pincéket is. Az éghajlati változások a Dunakanyar más településein, így Visegrádon és Nagymaroson is hasonló hatással jártak, amint azt a szerző és mások korábbi tanulmányai bemutatták.3 Szerves részét képezi a feltárásnak és a kötetnek egyaránt a középkori és kora újkori anyagi kultúra vizsgálata. A leletanyag: a kerámia- és a fémleletek, valamint a növényi és állati maradványok is bizonyítják Vác kereskedelmi jelentőségét, regionális elosztóközpont szerepét. Már a korai időszakból előkerült két 12. századi bizánci pénz, a későbbi századokból pedig a pénzek mellett import üveg- és fémtárgyak, köztük egy majdnem teljesen összeállítható velencei cseppes pohár és steyri kések, valamint redukált égetésű fazekak, két mázas kancsó, továbbá osztrák tál, kanna, mécses, tégely és aquamanile töredéke is napvilágra kerültek, zömmel a 14. századból. Mindezek Ausztria, Morvaország, Dél-Németország és Itália irányába mutató kapcsolatokra utalnak. Az exportba a városon áthaladó szarvasmarha-kereskedelem útvonala révén kapcsolódott be a város, de ez értelemszerűen csak közvetve tükröződik az állatcsont-anyagban, amely a helyben elfogyasztott hús konyhai hulladékából állt. Időnként a leletek hiánya ugyanolyan lényeges következtetésekre ad alkalmat, mint jelenlétük. Az a tény, hogy a hódoltság korából török eredetű tárgyak (egyetlen talpas tálat leszámítva) nem kerültek elő a lelőhelyről, arra utal, hogy török lakossággal a városnak ebben a részében nem számolhatunk. A kötet a leletanyagot példamutató részletességgel darabonként, rajzokkal és fotókkal illusztrált katalógus formájában is bemutatja. A kötetet további hét társszerző: Csippán Péter, Grynaeus András, Kenéz Árpád, Kreiter Attila, Pető Ákos, Szvath Márton és Viktorik Orsolya munkája egészíti ki, akik a leletanyag természettudományos vizsgálatát végezték el, beleértve a dendrokronológiai kormeghatározást, a kerámiaanyag petrográfiai elemzését és a növényi maradványok archaeobotanikai, illetve az állatcsontok archaeozoológiai vizsgálatát. A monográfia eredményei több szempontból is úttörő jelentőségűek. Egyrészt az ásatással felszínre hozott objektumok és jelenségek szilárd alapot szolgáltatnak Vác topográfiájának megismeréséhez. Ezek az eredmények reményeink szerint beépülnek majd a Magyar Várostörténeti Atlasz sorozat előkészület alatt álló váci kötetébe, amelynek összeállításában Mészáros Orsolya szintén vezető szerepet játszik. Másrészt a megfigyelések viszonyítási pontot jelentenek a további kömyezettörténeti vizsgálatokhoz, elsősorban a Duna vízszintje és az ezzel szorosan összefüggő talajvízszint-ingadozások hosszú távú nyomon követéséhez, ami lehetővé teszi az éghajlat regionális változásának megismerését is. Harmadrészt a kötet módszertani útmutatást és zsinórmértéket ad nagy területű városi ásatások elvégzéséhez és az onnan előkerült leletanyag komplex kiértékeléséhez. A városi ásatások egyre szigorúbb jogszabályi feltételei és a korábbi korszakok emlékeinek teljes megsemmisítésével járó mélygarázs-3 Mészáros Orsolya - Serlegi Gábor: Környezeti változások hatása a középkori településviszonyokra a Dunántúlon. Archaeologiai Értesítő, 136. (2011), 215-235. p; Kiss Andrea - Laszlovszky József: Árvízhullámok a Dunán? A Duna árvizei és a visegrádi ferences kolostor a késő középkorban és kora újkorban. Korall, 14. (2013), 53. sz. 36-65. p.
