Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
328 Recenziók Mészáros Orsolya Régészeti kutatás a középkori Vác német városrészében. A Piac utcai mélygarázs területének megelőző feltárása Budapest, 2016. Martin Opitz Kiadó. 467 p. és 3 kiemelhető melléklet A magyar középkori régészeti kutatásokban, Kubinyi András iskolateremtő munkásságának köszönhetően, a mindennapi gyakorlat részévé vált az írásos, képi/térképi és régészeti adatok együttes felhasználása a településfejlődés, a mindennapi élet, vagy éppen a csaták és háborúk történetének megismerésében. Mészáros Orsolya is ennek az iskolának a jeles képviselője és folytatója kutató- és oktatómunkájában egyaránt. Áttekintő és szintetizáló képességét, ami azonban mindig kellő figyelmet fordít a részletek pontos megismerésére is, a középkori Visegrád város topográfiájának feldolgozásában már bizonyította. Ez a munkája a magyar változat mellett bővebb angol monográfia formájában is olvasható.1 Az itt bemutatandó kötet, ha lehet, még nehezebb feladat elé állította, mint a töredékes visegrádi anyag rendszerezése: egy Vác belvárosában elvégzett nagy léptékű leletmentő ásatás eredményét kellett áttekintenie, feldolgoznia és történeti kontextusba helyeznie. A maga 3600 m2-es területével a váci Piac utcában, a középkori történelmi belvárosban, a Fő tértől és plébániatemplomtól mindössze 100-150 m távolságban elhelyezkedő lelőhely az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb kiterjedésű városi ásatása volt Magyarországon. A feltárást maga a szerző irányította az akkori Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSz) keretén belül 2008-2009-ben. A topográfiai és térképes adatok, mindenekelőtt az 1718-ból fennmaradt Althannféle térkép (a város Althann Mihály Frigyes váci püspök által elrendelt telekszintű felmérése) egybevetésével a szerző már a kutatás kezdetén tisztázni tudta, hogy a feltárt terület a lakóépületek mögött, a telkek utcavonaltól távolabbi részén, a középkori városfal közelében helyezkedett el, és gazdasági udvarként vagy kertként funkcionált. Ennek megfelelően kutak, pincék, tárológödrök, szabadtéri kemencék és tüzelőhelyek kerültek napvilágra, kőépületek egyáltalán nem. A mintegy 70 m széles ásatási terület 5 kora újkori telket fogott át. Különös jelentőséget ad a lelőhelynek, hogy Vác északi, a püspökség által a Tatárjárás után hospesekkel betelepített része, a német város, valamint a korábban is lakott délebbi településrész, a székesegyház és a püspökvár külvárosaként kiépült magyar város határán található. Adminisztratív szempontból a később keletkezett városrész a középkor végéig megtartotta önállóságát, a német város bírája és esküdtjei még a 16. század elején is önállóan adtak ki oklevelet, 1503-ban latinul, 1516-ban németül. Az ásatás lehetőséget adott annak a kérdésnek a helyi szintű megválaszolására, hogy vajon a kétféle városnegyed milyen beépítési sajátosságokkal rendelkezett. Fel-1 Mészáros Orsolya: A késő középkori Visegrád város. Visegrád, 2009; The Medieval Royal Town at Visegrád. Royal Centre, Urban Settlement, Churches. Ed. Laszlovszky, József, Búzás, Gergely, Mészáros, Orsolya. Budapest, 2014. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiii. 2018. 328- 331. p.
