Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története

Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 1892 utáni története

293

szabályhoz, hogy kitért zsidóknak nem ad tervezői megbízásokat, így a szobrász személye némi konstemációt okozott.95 1927 nyarán az Egyenlőség már a készülő emlékműről számolt be, a lap írásának szóhasználata jól érzékelteti a korabeli Vázsonyi-kultusz felfokozott voltát: „Monumentális, hatalmas emlékmű fogja hirdetni a temetőben, hogy a magyar zsidóságnak büszkesége, legnagyobb fia alussza alatta örök álmát. (...) Magasan, uralkodóan fog kiemelkedni a hatalmas síremlék a temető szomorú márványerdejéből, amint Vázsonyi Vilmos is kiemelkedett az élő és [az] elköltözött zsidó generációkból. A Deák Ferencek monumentális mauzóleumaival fog vetekedni arányaiban és művészi díszében a Vázsonyi-emlék, méltóan hirdetve Deák Ferenc méltó utódának az igazságügy-miniszteri székben és közéleti puritánságban, törvényalkotói bölcsességben igaz követőjének nagy és dicső emlékét.”96 A nagyszabású emlékműavatást a Független Nemzeti Demokrata Párt szervezte, a szervezőbizottság élén a pártvezető Rassay Károly állt.97 A síremlék felavatására végül 1927. november 20-án került sor népes közönség és számos notabilitás jelenlétében.98

Vázsonyi lépcsőzetes talapzaton álló, leginkább pilléralakúnak nevezhető síremléke oldalai stilizált törvénytáblákat formáznak, a táblák lábaihoz illesztett fascesek fölé sasmadarak terjesztik ki szárnyaikat.99 Az avatásról beszámoló tudósítások e sasokat a szabadságeszmény szimbólumainak, tehát nem zsidó szimbólumnak, a talapzatnál látható vesszőnyalábot pedig Vázsonyi ügyvédi hivatására utaló jelképnek tekintették.100 A síremlék talapzatán „négy hatalmas virágtartó urna és a Független Nemzeti Demokrata Párt bronzkoszorúja” volt elhelyezve ezzel a felirattal: „Halhatatlan vezérének a Független Nemzeti Demokrata Párt”.101

Vázsonyi Vilmos síremléke a fünerális művészet hagyományos típusaitól független alkotás, inkább emlékmű, mintsem síijel. Jellemző módon - mai is-95 E, 1927. augusztus 13. 5. p. E beszámoló szerint Vázsonyi családja inkább a felekezetéhez hű Róna Józseffel kívánta volna megterveztetni a síremléket. Egy Bárczy István által 1927. június 21-én Vázsonyi Vilmosnéhez intézett levél utal rá, hogy az özvegy nem sokkal korábban tekintette meg és fogadta el Maróti tervezetét. A levélből ugyanakkor jól érzékelhető, hogy a szervezőbizottság és Vázsonyiné viszonya nem volt felhőtlen. BTM Kiscelli Múzeum, Térkép-, Kézirat- és Nyomtatványgyűjtemény, ltsz. 79.24.1.

96 E, 1927. július 30. 3. p.

97 PH, 1927. október 15. 12. p.

98 Ú, 1927. november 22. 5. p.

99 A síremlékhez készült előzetes, leltározatlan vázlatok az Iparművészeti Múzeum Adattárában találhatók meg.

100 E, 1927. november 26. 20. p. Vő. Ács 2002. 47-48. p.

101 EK, 1927. november 22. 1. p.