Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 1892 utáni története 279 madások kapcsán készített légi felvételek.49 Az 1000 méter magasból készült fotók 1944. április 14-én készültek - a felvételen tehát a Salgótarjáni utcai temető utolsó olyan állapota látható, amelyet még az egykor ott temetkező, a temetőt használó közösség, illetve az általa működtetett Chevra Kadisa szándékai határoztak meg. Ez az állapot nem a szabadjára engedett, gondozatlan, burjánzó természetet mutatja. A temető területén sok fa látható, részben az utak mentén, részben a parcellák belsejében. A sírok sorai azonban minden parcellában jól kivehetőek, tehát a fák elszórtan állnak, lombozatuk nem ér össze egy összefüggő, nagyobb területet lefedő lombkoronává. Különösen feltűnő, hogy az utak vonalai is jól kivehetők, 1944-ben tehát a fák még az utak mentén is szellősen voltak ültetve, lombozatuk nem ért össze az útvonalak felett. Ott, ahol nincsenek síremlékek - az 1870-80-as évekbeli, jelöletlen gyermeksírok besüppedt sírhantjainak helyén -, a légi felvételen nyitott, füvesített területek láthatók, néhány, szabálytalanul ültetett fával. A régi előudvar ekkor még teljesen nyitott lehetett, nem nőtt benne fa. A többi temetőrésztől jól elkülönül az északkeleti sarokban található gazdasági udvar, vélhetően ez az a területe a temetőnek, ahova soha nem temetkeztek. A temető fent leírt állapota a 19. századtól folyamatos kertészeti kezelés eredménye volt. Erről az 1890-es évektől rendelkezünk némi ismerettel. A Chevra Kadisa hivatalának élére 1889-ben kinevezett Mezey Ferenc az ekkor még viszonylag szűk keretek között működő szentegylet igazgatásának korszerűsítésére, szociális tevékenységének kiterjesztésére és a temetkezési ügy megreformálására törekedett.50 A szentegylet történetének máig egyetlen, rövidke krónikája az ő egyik első sikereként nevezte meg a Kozma utcai temető területének megszerzését is.51 Az új temető fenntartásához, az újonnan vállalt humanitárius feladatok teljesítéséhez a bevételek növelésére is szükség volt. Ennek egyik eszköze a sírápolás házi kezelésbe vétele volt, ami azt jelentette, hogy 1890-től a Salgótarjáni utcai, majd 1893-tól a Kozma utcai temetőben a sírokon lévő növényzet ápolására kizárólag a Chevra Kadisa lett jogosult. A három osztályba sorolt sírápolást a szentegyletnél lehetett egy évre előfizetni. A köztemetőben dívó rendszer mintájára, de a szentegylet szerint az ottaninál alacsonyabb árakkal bevezetett gyakorlatot követve szerint a harmadosztályú sírápolás a sír tisztítását, gyepezését, öntözését jelentette, az első osztályú sírápolásba a sír növényekkel, virágokkal való feldíszítése is beletar49 HM Hadtörténelmi Térképtár. Légi felvételek 5062 szelvény: 61643, 61644 nyilvántartási számon. Részletes elemzését lásd Hajdu-Nagy Gergely fent idézett művében. 50 Kálmán 1929. 51 Lengyel 1964. 4. p.
