Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története
276 Műhely zóleumok vettek körül. A díszteret körülvevő architektúra egy bő évtized alatt, nem tervezett módon állt össze, stiláris szempontból igen változatos, léptékében azonban viszonylag egységes és többnyire igen kvalitásos volt. A látványban a bejárati együttest tervező Lajta Béla három műve is hangsúlyos módon jelent meg: a Sváb család két ágának egymással szemben emelkedő síremléke, valamint a látvány lezárásában, ívelt külső oldalával a Guttmann-mauzóleum. Rajtuk kívül Hajós Alfréd neoreneszánsz Temesváry-síremlékétől Révész és Kollár (homlokzati oszloppárjával a salamoni templomra utaló) art deco Blausíremlékén, valamint Gerster Kálmán középkorias Ehrenfeld-mauzóleumán át (amelyen a bejárat feletti ablak mérmüve Dávid-csillagot formáz) Alpár Ignác antikizáló feketegránit Wechselmann-síremlékéig, valamint az egyiptomi templomépítészetet idéző tószegi Freund Henrik-mauzóleumig, végül a távolban Vidor Emil expresszionisztikus tószegi Freund Vilmos-síremlékéig a századfordulós funerális építészet szinte minden elképzelhető stiláris változata felvonult e kis területen. Az egykor az előudvart a temetőtől elválasztó (és 1904-ben lebontott) kerítésfalnak támaszkodó mauzóleumok ugyan hátsó homlokzatukkal jelentek meg e látványban, de az átalakítási munkálatokkal egy időben emelt Wechselmann-mauzóleum hátsó frontjának Alpár Ignác már a főhomlokzattal egyenértékű kiképzést adott. A régi szertartási épület helyén 1912 után létesített sírboltok felett emelt sírjelek közül csak a Lajta-féle gavosdiai Sváb-síremlék illeszkedett e fali síremlékek léptékéhez - ennek architektonikus tagozatokat nélkülöző, simára csiszolt felületű fehér márványhasábja egyértelműen az Alpár-féle, architektonikusan erősen tagolt fekete gránithasáb ellenpontja kívánt lenni.43 A vele egy időben épült, többségében alacsonyabb, szerényebb méretű síremlékek közül a Körmendi Frimm Jenő szobrászművész által tervezett Neuschloss Emil- (1913) és Mauthner Mihály-féle (1915) családi síremlékek emelkednek ki: az eltérő megformálású, de egyaránt fekete gránitból kiképzett, három lépcsőfoknyi talapzaton egymással szemközt emelkedő síremlékek a temető fő útjának mintegy a kapuját képezték, képezik.44 Az ennek az útnak a két oldalán elterülő, a kettős L alakban elrendezett új sírboltok által közrefogott területeket a szentegylet az 1920-as évekig nem kívánta sírhelyek kialakítására felhasználni, hanem díszudvar funkciót szánt nekik, s virágágyakat létesített bennük.45 Nem tudjuk, hogy a nagyobbik nyitott térségnek, az egykori előudvarból megmaradt területnek hosszabb távon milyen funkciót szántak. 1913-1914-ben két díszsírhelyet is 43 Ez különösen jól érzékelhető a Vázsonyi Vilmos 1926-os temetése alkalmával készített felvételen: FSZEK Budapest gyűjtemény, Fotótár 080424. 44 Terveik: BFL XV. 17.d.328 te / Salgótarjáni utca. 45 PN, 1922. január 3. 7. p.