Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti magyar közparképítészetben
24 Zöldterület, közterület A közparkok társadalmi szerepe, a használhatóság kérdése Röviddel az I. világháború előtt, 1912-ben, a Németországban született Hein János, az első budapesti kertépítészeti iroda alapítója saját munkáit ismertető kiadványában tervezéselméletét is bemutatta. Ebben fogalmazta meg igen előremutató alapelvét, amely szerint „Nem az a kérdés, hogy: Természetes kert vagy geometrikus kert, görbe utak vagy egyenes utak, nem is az: mi a divatos és mi nem, hanem: hogyan kell a modem kertnek megalkotva lenni, hogy a mi mai életszükségleteinknek, a mi megváltozott viszonyainknak megfeleljen? ”4' A világháború után az az alapelv, amely szerint a városi közterületeknek nem díszítő funkciót kell ellátniuk, hanem a megváltozott életkörülményeknek és a közterületeket használó különféle csoportok igényeinek kell megfelelniük, már a háború alatt megsérült budapesti parkállomány helyreállításánál, átépítésénél is megjelent.41 42 A világháborús károk utáni újjáépítés 1922-ben, az öntözési tilalom megszűnése után indulhatott újra, a kertészeti igazgató, Ráde Károly vezetésével.43 Räde az elvégzett feladatokról több publikációban is beszámolt, az általa felújított, újratervezett parkok terveit pedig külön kiadványban is megjelentette.44 A publikált tervek jelentős része a már korábban, Ilsemann Keresztély munkássága idején elkészült terek felújítási munkáinak terveit rögzíti; az e tervekben javasolt kisebb változtatások viszont jól jelzik a funkciók miatt változó, egyszerűsödő térszerkezetet. Erre jó példa két 1919-ből fennmaradt terv, a Mátyás tér és a Rákóczi tér kialakítása. (5-6. kép) Rerrich A játéktér mint szociális irányú városépítészeti és kertművészeti feladat című, 1919-ben megjelent írásában hívta fel a figyelmet arra, hogy a korábbi korszakokban a városokban a zöld kizárólag mint dekoratív elem szerepelt, amely alapelvnek meg kell változnia. Rerrich Camillo Sitte osztrák városépítész nagy hatású munkájára hivatkozva elkülöníti a dekoratív zöldfelületeket az egészségügyi/higiéniai célú zöldfelületektől. Meglátása szerint a városépítészetben ez utóbbira kell fektetni a hangsúlyt, az előbbieknek csak az általa „forgalmi tereknek” nevezett helyszíneken van létjogosultsága, ahol a városépítészet mérnöki oldala a meghatározó. Rerrich kiemelkedően nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az egészségügyi-higiéniai zöldfelületek egyben szociális szereppel is rendelkezzenek. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a 41 Hein 1912. 10. p. 42 Räde Károly beszámolója szerint a károkat részben a hét évig tartó öntözési tilalom okozta, ugyanakkor a kommün ideje alatt 20 000 fa és a sétányok felszerelései, így a padok is áldozatul estek. Räde 1926a. 43 Halász 1939. 5. p. 44 Räde 1929.
