Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Zöldterület, közterület - Báthoryné Nagy Ildikó Réka - Gecséné Tar Imola: Kerttörténeti szemelvények Budapest játszótér-építészetéből

208 Zöldterület, közterület Játszótértervezési irányelvek az 1970-es években Az évtized második felére a játszóterek hazai tervezéselméleti eredményei és a különböző szakterületek által felhalmozott közös tudás és dilemmák több fóru­mon is napvilágot láttak. A téma komplex és egyben ambivalens megközelítése több ponton is tetten érhető. A korszerűnek tartott korcsoportos tagolás előre­mutató módon kiegészült a felnőtt korral: mindenki számára vonzó és használ­ható szabadterekként képzelték el a játszótereket.47 Pirk Ambrus ugyanakkor felveti a merev korcsoportos elkülönítés hátrányait is és integratív, az átfedése­ket és a korcsoportos határokat elmosó megközelítést javasol.48 Az egyén szem­szögéből vizsgált kültéri és közösségi beltéri szabadidős tevékenységeknek megfelelő városrendezési irányelvek szerint nemcsak nagy zöldfelületi arányú közterületi játszó- és sporthelyekre, hanem lakónegyedenként fedett közösségi szabadidős helyiségekre (szabadidőközpont, fedett sportterek stb.) is szükség van.49 Ennek megfelelően a lakótelepek tervezésénél a beltéri és kültéri közös­ségi játszóhelyeket átfogó rendszerben törekedtek megalkotni. A városi játszóterekről való gondolkodás alaptéziseként rendszeresen visz­­szatért a falusi és a városi gyerek fejlődési modelljének különbözősége. A városi játszóterek tervezési alapelveit meghatározta az a vágy, hogy a városi gyerekek számára is biztosítsa a falusiak mozgásterét és felfedezési lehetőségeit. Ter­mészetesen erre egy városi játszótér sosem lehet képes, hiszen jóval kevesebb terület áll rendelkezésre, és a játszótéri élet kötöttségei is nagyobbak. Mőcsényi Mihály, a kor neves tájépítésze így fogalmazta meg ezt a vágyat egy szakmai konferencián: „Hiányzik nekem az a sudár akácfa, vagy az a sudár jegenyefa, amire a falusi gyermek felmászik, és valahol a csúcson, a szélben imbolyogva kiszedi a szarkafészket. Csodálatos sikerélmény, rendkívül veszélyes feltételek mellett.” Míg az egyik oldalon megfigyelhető a játszóterek biztonságosságára való törekvés,50 addig a másik oldalon felmerül a kétség, mennyire járul hozzá a gyerekek fejlődéséhez egy körültekintően tervezett, biztonságos játszótér: „Aki nem vesz részt mindabban, ami az élet lényege, a mozgás, a veszély, a kudarc, az öröm, a sikerélmény és ezek változásai, az úgy is elpusztul.”51 Az ideális vá-47 Pirk 1979b. 46. p. 48 A túlzottan merev korcsoportos elkülönítés csökkenti a korosztályok közötti kapcsolatte­remtés lehetőségét és gátolja a legtermészetesebb tanulási folyamatot, amikor a kisebbek a nagyobbaktól lesik el a játék fortélyait. (Pirk 1979b. 46-48. p.) 49 A szabadidős tevékenységek és területek összegző és átfogó elemzését Gopcsa Ervin adta, aki felvetette, hogy az irányelvek megvalósításához „a feladatokat áttekinteni képes egy­séges, hatósági és beruházói, üzemeltetői szervezet kell”. (Ankét 1977. 16-22. p.) 50 Pirk 1979b. 64-77. p. 51 Ankét 1977. 6. p.

Next

/
Thumbnails
Contents