Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat az 1920-as években Pécsett
188 Zöldterület, közterület árulva kilétüket.”85 Ezek az egyszerű játékok elsősorban az alsóbb néprétegeket szólították meg,86 azon belül is a fiatalságot. Mérleg és összefoglalás ATettye olyan nyilvános tér volt Pécsen, amelyet a Sétatérrel vagy a Balokánnyal szemben egyik társadalmi csoport sem tudott kisajátítani magának. A város feletti elhelyezkedése lehetővé tette, hogy olyan térré váljon, amelyet egyszerre mindenki használ, de kizárólagosan senki sem birtokol. Bár a térrendezésnél és a nagyszabású népünnepélyeknél a jobb társaság igényeit helyezték előtérbe, hiszen a döntéshozók és a szervezők általában a középosztály tagjaiból álltak, az alsóbb csoportok nem szorultak ki a helyről, sőt a rendezvények esetében kimondottan számítottak a jelenlétükre, hogy növeljék a bevételeiket. A népünnepélyek nem a mindennapokra jellemző polgári értékeket közvetítették. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a társadalom minél szélesebb köreit próbálták megnyerni az ügyeik érdekében, másrészt ezek a rendezvények egy olyan hagyományra épültek, amelynek része a felszabadult viselkedés, így erre az időre, illetve bizonyos keretek között, a polgárok is mentesültek a hétköznapi kötöttségek alól. A Tettye azon helyzete, hogy kívül esik a város forgatagán, valamint, hogy egyik csoport se volt képes kisajátítani ezt a területet, lehetővé tette a lazább társadalmi gyakorlatokat. A szervezők megpróbálták közös pécsi üggyé formálni az ünnepélyeket, hogy minél sikeresebben elérjék kitűzött céljukat. Az összefogás azonban csak kompromisszumok útján jöhetett létre, ami végső soron a helyi társadalom többségét kitevő alsóbb osztályok számára kedvezett, mivelhogy ezen a módon olyan programokat és attrakciókat tekinthettek meg, amelyekhez másképpen nem, vagy csak korlátozottan férhettek hozzá. A programok tartalma és külsőségei az általuk kedvelt vurstlihoz hasonlított, viszont azok sok esetben magasabb minőségűek, látványosabbak voltak, hogy ezen keresztül a középosztálynak is érdekessé és vonzóvá tegye azokat. A jótékonyság és az adakozás lehetőségének felvillantása alapvetően szintén ennek a rétegnek szólt, minthogy ezek a szokások a polgári reprezentáció egyik fontos elemét képezte; ennek az ára viszont az volt, hogy ideiglenesen olyan szórakozási formát kellett magáévá tennie a polgári rétegnek, amellyel szemben határozta meg magát a hétköznapok során. A népünnepélyek ennélfogva egy 85 Deésy 1992. 150-151. p. 86 Gyáni 1999. 43-44. p.
