Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat az 1920-as években Pécsett
184 Zöldterület, közterület nívósabbak voltak a hagyományos vurstli kínálatához képest, a polgári ízlésvilág pedig helyenként visszaköszönt. A zenét például sok esetben az a típusú katonazene jelentette, amely a sétatéri korzónak is gyakori kísérője volt, a mutatványosok pedig gyakran városon kívülről, néhány esetben pedig külföldről érkeztek, mint például Miss Milly amerikai törpeművésznő, Holodary Khmi- Schmidt búr óriás vagy a kongói táncosok.63 Ezek a látványosságok a polgári közönség számára is egzotikusnak számítottak. A népünnepélyek szervezői nemcsak a szórakozás kedvéért szervezték a programokat, hanem általában gyűjtöttek valamire, többnyire saját javukra, hogy így fedezzék működésüket és utazásaikat. Pécs egyik leghíresebb dalegyesülete, a Pécsi Dalárda 1925-ben amiatt fordult a városi tanácshoz és a helyi társadalomhoz, hogy részt tudjanak venni egy országos dalversenyen Sopronban: „a szerb megszállás, mely alatt minden csekély berendezésünket s hangjegytárunk jó részét elvesztettük, úgyhogy a felszabadulás óta csaknem állandóan azon kellett dolgoznunk, hogy a legszükségesebb anyagi eszközöket, melyek egy kultúregyesület fenntartásához is okvetlenül szükségesek, előteremtsük. A soproni út fokozottabb és mai viszonyaink között elviselhetetlen terheket ró reánk, amelyek fedezhetésére (sic!) kénytelenek vagyunk a város és társadalom széles rétegeinek anyagi támogatását igénybevenni.”64 A programok összeállításánál figyelembe kellett tehát venni, hogy az minél szélesebb tömegek számára is vonzó legyen, illetve a szervezők minél több, pompásabb, újabb és izgalmas programot tudjanak felvonultatni. A katonazene mellett megjelent a cigányzene és a magyar nóta, amely a korszakban élte reneszánszát.65 Esténként, amennyiben volt lehetőség táncra, egy cigányprímás, illetve zenekara szolgáltatta a talpalávalót. A jazz, bár népszerű volt a pécsi szórakozóhelyeken,66 itt nem kaphatott teret, hiszen a népünnepélyek részben a hagyományokra építettek, részben az irredenta kultusz látványos hordozói közé tartoztak.67 Pécsett, a tettyei rendezvények között, ez főleg a gyermekünnepélyekre volt igaz, még Paprika Jancsi is a kisantattal küzdött meg egy bábszínházi előadás alkalmával.68 A magyaros ruhába öltöztetett gyerekek, a zászló előtti tisztelgés és az irredenta beszédek már az első, 1923-as ünnepélytől megjelentek,69 mivel 63 Dunántúl, 1924. szeptember 7. 3. p; Pécsi Lapok, 1924. szeptember 7. 5. p; Dunántúl, 1925. május 31. 10. p; Pécsi Lapok, 1925. május 31. 7. p; Dunántúl, 1926. június 4. 8. p. 64 MNLBaMLX.56 64.974.2.1.1.3. 65 Romsics 2010. 216-217. p. 66 Dunántúl, 1927. november 18. 3. p. 67 Zeidler 2002a. 34. p. 68 Kis Dunántúl, 1927. június 12. l.p. 69 Dunántúl, 1923. július 21.2. p; Dunántúl, 1924. június 27. 2. p; Dunántúl, 1924. július 20. 4. p; Dunántúl, 1925. június 10. 3. p; Dunántúl, 1926. július 11. 6. p; Kis Dunántúl, 1927.
